Főzőcske

Egyre jobban kezdek belejönni a Bibe táplálásba. Úgy gondoltam megosztok itt néhány finomságot, és egyéb gondolatot, mert nekem nagyon jól jött, amikor pl. kedvenc sétálós barátnőm megosztotta velem az ötleteit. Eszter a 11 hónapos Zozka anyukája, így én, illetve mi abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy már kipróbált recepteket vehetünk át. További segítségem volt még a Vida Ági féle Nagy szakácskönyv, ami a szoptatós kanapémon állandó vendég. Valamint a W. Ungváry Renáta féle Babakonyha, amit egyéb 1-1 perces pihenőim helyszínén szoktam olvasgatni...Mármint ha a Csibe hagyja, mert mi oda is együtt szoktunk menni :-DDDD

Úgy kezdtük a dolgot, vagy erről írtam már?, hogy kb 5 hónapos korában kinézte a kis Csirke a kezemből a barackot. Onnantól kezdve tüneményes elszántsággal szopogatta a levet az édes nyári barackokból. Ezután próbálkoztam a meggyel, de arra orr húzás volt a válasz. Pedig a családban az a legenda járta, hogy kisöcsém kedvence a meggyes krumpli volt. Úgyhogy kipróbáltam, amikor már ő is betöltötte a 6 hónapot és ezáltal burgonya éretté vált. Na most éppen csak két apró bibi volt a dologban, hogy nem ízlett neki a meggy és nem ízlett neki a krumpli. Ekkor gyanússá vált a dolog és utána jártam a családi legendának, minek folytán kiderült, hogy persze, hogy falta Settenke a piros trutyit, fel lett turbózva cukorral... Csibike sokáig nem csípte sem a krumplit tehát, sem az almát, de nem adtam fel, próbálkoztam. Egyrészt nem szabad erőltetni. Másrészt sokáig sütőben, alufóliába csomagolva sütöttem, a répával egyetemben. Érdemes ilyenkor többet is betenni, egyrészt mert így a következő étkezésekre is marad, másrészt energiafogyasztásban is jobbak leszünk. A répa - krumpli alap azóta is mindent visz. Próbálkoztam az alufóliás technikát alkalmazni a cukkinire is, de tök fölöslegesnek bizonyult.
Valahol azt olvastam, hogy az ilyen törpikéknek még nem kell a túl nagy változatosság, és ez általában működött is. Kivéve mondjuk a brokkolinál. Azt annyira szerintem nem csípi, mert egy-egy ebéd+vacsi  után harmadjára már nem szívesen ette meg. Alapvetően minden zöldséget eleinte krumplival erősítettem, de ez egy idő után nekem is uncsivá vált, úgyhogy új kiegészítőket kerestem, ami főleg addig lényeges, amíg a húsi be nem kerülhet az étrendbe. Így jött a gyümölcsös tejberizs, bármilyen gyümivel.  Gyümölcsből idényt veszek mindig, na ja, akinek piac van a háta mögött. Valamint egy Egri családja, akiknek szilva, körte alma terem a kertben. A tej pedig anyatej volt, ami pár hete ürült ki a fagyóból. Természetesen jelen álláspont szerint nem szabad rendes tejet adni egy éves kor alatt, amihez én tartom is magam. Használhatóak lehetnek a különböző gabonatejek, pl zabtej, bár én még nem próbáltam. Visszatérve az álláspontokhoz, álljunk meg egy szóra, ahogyan Grétsy tanár úr mondaná, nekem anyukám 3 hónapos korom után, ahogy befejeztem a szopizást, feles tejet adott. Semmi bajom nem lett tőle. Mostanában meg a gyerekek  mindenre allergiások... Vajon mi változott? A gyerekek lettek gyengébbek, a környezeti ártalmak durvábbak, vagy csak mi felnőttek parásak???
Visszatérve a receptekhez, a gyümölcsrizs tökéletesen működik tej nélkül is, főleg, ha a gyümölcs amit belerakunk kicsit levesebb. Ugyanígy bármilyen zöldséggel is tökéletesen működik. Eleinte próbáltam édesíteni a főzelékeit. Ilyenkor harmadik alkotóelemként egy kis gyümölcsöt tettem hozzá. A répa is nagy kedvenc, magában és kiegészítőként is. Egyenlőre mindent botmixerrel pürésítek, és egy idő után rájöttem, hogy bizonyos idő után szuper mammássá aprítható  minden étel, ami sokkal jobban bejött a Csibének, mint korábban. Az is fontos, hogy miután mammásítottunk megfelelő hígításban adjuk a főzit, hígabban jobban csúszik. Amúgy már eléggé unom, hogy mindent pépesíteni kell, de fogacskánk továbbra sincs, úgyhogy kivárok.
A következő fontos kiegészítő a kuszkusz, amit pillanatok alatt fogyasztásképessé lehet tenni. Csak vizet kell forralni hozzá, és pár perc után már pürésíthető is a kiválasztott zöldség-gyümölccsel.
Ami a napi szintű étkezést illeti, folyamatos változások ívét figyelhetjük meg. Eleinte össze-vissza kóstolgatta a gyümit a Kisbibe. Utána jött az ebédre főzelék időszaka, amit sokszor kb uzsonna időre sikerült abszolválnom. Ezt követte a tízóraira gyümölcs, ebédre főzelék, vacsorára sinlac gyümölccsel. A sinlacot azért kezdtük el, mert amikor hullámokban rám zuhant a "még mindig nem sikerült 3 órát egyben aludnom" aktuális epizódja, valami új trükköt próbáltunk kieszelni KedvesM-el, a védőnővel és a dokinénivel. Ezt követte, a már megint két óránként ébred ez a "büdös kölök" éjszaka, így következett a sinlac zöldséggel, hogy legyen valami energiatartalma is... Egy idő után arra jutottam, hogy a Sinlac tök fölösleges, mert az éjszakai evésnek nem a pocak töltekezés a lényege, hanem a megnyugtatás, a cici biztonság. Itt utalnék Harlow és Harlow klasszikus kísérletére, amelyben éppen hasonló eredményre jutottak a majmokkal. Szerintem amúgy, az is a majmi ősökre utal, hogy szuper ügyesen tud a hajamba kapaszkodni. De erről majd máskor.
Mire tehát a nyolcadik hónapot betöltötte a kis tündér, én is elhatározásra jutottam, mégpedig arra, hogy befejeztük az éjszakai -kétszer- szoptatást, hátha ez hozzá járul a jobb alvásához. Valami tényleg úgy tűnik alakul is, nem tudom ennek köszönhetően, vagy a doki homeobogyóinak...Az éjszakai szopi hiányt mostanában hajnal 5 körül hozza be, átköltözve a mi ágyunkba. 8-9 körül jön a reggeli, ami mindig valamilyen gyümölcs kuszkusszal / zabpehellyel esetleg rizzsel turbózva. Tízóraira újra egy kis szopi. Közben, mondjuk míg én reggelizem, ő elcsócsálgat egy kiflivéget. Ebédre a már ismert főzelékek, nagyon szereti a zellert, és egyre többször veszünk ki a levesből is zöldséget. Mivel pedig már szuper nagyfiúk vagyunk, húsit is eszünk. Kezdtük azzal, hogy heti kétszer egy kis csirke mell, aztán jött a kétnaponta, és befigyelt a pulyka szárny is. A nagymamák  teljesen odavannak, hogy húslevest főzzenek, és abból turmixoljuk az ebédet. Jelentem én is megfőztem a magam húslevesét. A technikámon még dolgozni kell, de a Bibe jól lakott!!! Uzsonnára is anyatej, valamint banán, ha még valami csócsálgatni valóra vágyna a picurka. Vacsira ismét főzelék, és végül lefekvés előtt ismét anyatej, csak hogy méltón fejezzük be a napot. Az elmúlt napokban még sok újdonságot kóstoltunk, úgy mint reszelt sajt, máj, paradicsom. Egyre inkább szélesedik a paletta, nemsokára tényleg azt fogja ő is enni, amit mi.
De egyenlőre még igaz, hogy ő étkezik a legegészségesebben a családban.

Jobbra lejt

Mármint a gyerek. Mármint hozzám képest. Önmagához képest balra. Mármint, amikor be szeretném pelenkázni.  Eleinte, mert aztán egész egyszerűen ellejt. Lehetőség szerint minél messzebb. Na nem tőlem, mert mostanság kivételezett helyzetben vagyok, hanem a pelustól. Ennek a legédesebb változata, amikor reggelente átviszem magam/magunk mellé - attól függ, milyen korán ébredt - lefejtem róla a gumibugyit, hogy az éjszakai termést frissre váltsam, és legott elteper. De azt az örömöt, amikor négykézlábra fordul, kicsit még remegő, ébredező fejenehéz buksival, és megindul az ágy fal felőli irányába, ott feláll, és a szép kék, mintás tapétához beszélget úgymint: - Höööööööö, hooooooooooaa. Hőőőőőő, haaaaaahooooooo, és hőőőőőőááááá. És persze ennek minden, egy kis csirke szótárában fellelhető  változata, miközben a body vége rálóg a meztelen fenekére, de az egyre kevésbé görbe lábai meg kilátszanak... Ezért még azt is ellehet felejteni, hogy a biológiai óráját elég bénán programozta be, nevezetesen 6 órakor, értsd jól reggel!!!, ha kell, ha nem felkelünk. Ha még álmosak vagyunk, ha nem akkor is. Előtte magabiztosan számíthatunk rá éjfél és egy óra között, valamint ehhez képest 3-4 órára egy kakukkra. Arra is rájöttünk, hogy egyrészt azt az időszakot élük, amikor hiába gondolom, hogy csak hiszti az ébredés, hiába próbálok meg várni, hogy pár perc és abbahagyja a sírást és visszaalszik, nem hagyja abba, és nem alszik, nélkülünk. A könnyebb  és gyorsabb megoldás, ha átjövök és megetetem, ez úgy 98%-ban működik. Másik megoldás, ha dentinox-szal bekenjük a fogínyét, és még vagy 5-25 percet dajkáljuk, séta közben, de részemről inkább csücs, mert a derekam nem bírja, apa részéről meg inkább sehogy mert ő aludna. Végül ha nem akarom megetetni, mert mondjuk másfél órája már megtettem, és nyilván nem az éhségről, hanem a felriadtam, valaki legyen mellettem, aki biztonságot nyújt, tematikáról van szó, és már elég korán van hozzá, értsd, hajnali 4 óra is elmúlt, akkor jöhet, az átköltözünk anyáék ágyába. Ott aztán szorosan a hónom alá csapva, mert a mellkason elalváshoz már nagyok vagyunk, és nem szeretjük, szépen lassan álomba szendergünk. Nagyjából így telnek mostanság az éjszakáink. A fogacskákat pedig, akikről meggyőződésem, hogy okozóik a rossz alvásnak, na és persze a korra jellemző szeparációs szorongás, úgy várom már, mint szüléskor az epidurt. Arra is, mint a messiásra gondoltam.
Apát meg kell követnem, a korábbi kijelentésemért, mert nem is igaz, hogy folyamatosan csak alszik. Tegnap este felajánlotta magától, hogy osszuk fel az éjszakát. Az első felében én alszom, és ő kel a Csibéhez, utána cserélünk. Ez egészen jól működött, míg éjfélkor fel nem riadtam, hogy nekem most aztán irány a kétbetüs kitérő, de azonnal, de rögtön, mert a szervezetem már úgyis megszokta, hogy ilyenkor körül úgyis ébredés van, és ha már úgyis felébredtem, és a gyerek úgyis jól hallhatóan ordít, akkor már miértis ne néznék be, és etetném meg, választva a könnyebb, gyorsabb altatást. Le is lettem teremtve, mind a tíz körmömről, pedig az egyik le is törött, hogy mégis, hogy gondolom én, hogy ha nem használom ki a jó lelke/természete/szeretete adta lehetőséget, akkor aludni fogok. Úgyhogy az én édes szerelmem ezzel a lendülettel, visszaköltözött a közös ágyba, a gyerek mellőli ügyeletből. Szerencsére, miután lefektettem a legkisebbet, még három órát lehúzott egyben, mielőtt újra bejelentkezett volna. Reggel apa pedig álomittas szemekkel meglepetten pislogott, hogy miután ő lefeküdt, volt egy ébredés, etetés, ő pedig kíméletlenül átaludta. Azért bízom benne, hogy nem packáztam el örökre ezt az utolsó esélyemet!!!!