Bár már vagy három hét is elmúlt azóta, de kettő egészen biztosan, hogy kíbujtak azok a bizonyos első fogacskák. Az előző bejegyzésben általam felfedezni vélt jelek helyesnek bizonyultak, mert pár napra rá, már érezhetően reszelőssé vált kis Bibe fogínye. Azóta leginkább kérleljük, hogy mutogassa azt amije már van, de nem igazán nyitott a kérdésre. Leginkább csak akkor lehet látni a párost, amikor éppen jó étvággyal étkezik a gyermek. Ilyenkor olyan nagyra tátja a száját, hogy több méterről is belátni, és akkor anya is kigyönyörködheti magát a Csibe legújabb testrészeiben. Az étkezése is határozottan hatékonyabbá vált amióta fogacskák vannak, habár azok még olyan picurkák, hogy szerintem az erős íny is segít ebben némileg. Minden esetre felhagytunk a pépesítéssel, már a husit is csak jó apróra vágjuk. Nagymama pogácsájából egyedül fűrészelt le apró darabokat és a mandarint is simán ketté harapja, miközben a leve tova fröcsköl. A sajt,talán már írtam, nagy kedvenceink közé tartozik. A minap vacsora előtt kettesben torkoskodtunk kicsit. Így hát leültünk kettesben és majszoltuk a sajt darabkákat. Azon gondolkoztam, hogy ő még egész lassan eszegeti az ételt, főleg amióta a rágás szükségessé vált az életében. Aztán briliáns beleélő képességemmel megállapítottam, hogy neki több foga van, mint ahány éves, míg nekem éppen annyi fogam van, ahány éves vagyok. Innen hát a helyzeti előny. És ezt szépen el is magyaráztam neki. Mert a gyereknek mindent el kell magyarázni, ilyenkor még talán vevő is rá. Hogy hiszen a gyorsaság oka, a fog és gyakorlat többlet.
A fogacskák mellet egyéb irányú szuper fejlődése sem állt ám meg a kis Csibémnek.
Örömmel konstatálom már egy ideje, hogy gyermekem igen fejlett akarattal rendelkezik, aminek örülök persze, hiszen így nyiladozik a kis személyisége. De nem csak, hogy akarata van, hanem ügyessége is, hogy mindezt határozottan ki is mutassa, és elérje amit szeretne. Ez konkrétan úgy néz ki, hogy még fel sem ébredt, de kis keze már lendül a magasba, mutató ujja előre bök, és azt mondja hozzá, hogy: "hö." Meg azt is, hogy: "Jogi-gogi-gogi". Ez utóbbit főleg jókedvében emlegeti. Na de ne térjünk el a tárgytól. Benedek tehát mutat, ami azt jelenti, hogy akárki vagy itt, azonnal vegyél föl, és vigyél körbe erre, meg arra és amarra is, hogy elérjem azt, meg amazt és ezt is itt. Ági barátnőm, mint képzett klinikus, meg is jegyezte, hogy ez azt jelenti, hogy a gyereknek én vagyok a kiterjesztett teste, vagy erő karja, vagy akármije, majd ő megírja pontosan. Hiába nekem is el kell majd végeznem a klinikusit, hogy még szakszerűbben tudjam kifejezni, mit is jelent, ha mutat-matat a kis Csirke. A mutogatáson keresztül tehát egyre több mindennel ismerkedik meg a világból a baba. Mindez pedig gyermekkorom szeretet moziját idézi fel bennem, amikor is, ET kidülledő barna szemekkel megemlítette, hogy: "ET haaaza, haaaaza". Németül még jobb :)) "ET telefonieren nach Hause!!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése