2010. december 13., hétfő

Érik, érik, a cseresznye, pirosodik...

Ez az egyik kedvenc zenénk, egyik dalának kezdő sora. Szalóki Ági, ajánlom figyelembe. A kiscsibe is érik, érik, a fogínye pedig fehéredik. Még mindig nem bújt ki, de most már tényleg úgy gondolom, hogy hamarosan. Ennek több jelét is vélem felfedezni. Először is néhány jó éjszaka után, megint ébren töltjük az alvásra fordítandó értékes pihenést. Ergo pihenés nincs és alvás sem. Helyette van egy kis bömbi baba, aki csak anya és apa mellett tud megnyugodni és aludni. Holmi félórás hát simikkel és ringatásokkal nem lehet ám kiszúrni a szemét.További jelnek tekintem, hogy péntekről szombatra virradólag felszökött a láza 38 fölé, majd estére el is múlt. A láz mellett semmi egyéb tünet, leszámítva a picit több alvást (persze ezt is csak napközben). További, jelnek nem tekinthető tény, hogy szombatra virradólag az én torkom is bekreppált, úgyhogy éneklés helyett leginkább csak nyekeregtem. Apukám el is látott jó tanáccsal, miszerint ne most felvételizzek az Operába. Bibécskéhez visszatérve, a harmadik jel, a széklet változása keményről, keményítő mentesre, csak, hogy finom legyek és nőiesen fogalmazzam meg a nagy büdös igazságot.

Szóval itt tartunk most. Bömbi Baba mindemellett tündér drága, habár az ízlése határozottan finomodik, vagy csak unja a sárgarépát. Úgyhogy megint okoskodnom kell. Az eddig sikeres zöldborsó máj kombót például nem akarta megenni, helyette a paradicsom kuszkusszal és csirkével egész jól sikerült. Most hétvégén visszatértünk kicsit a burgonya gyümölccsel és husival témához. Mindezt pedig sütőben mozzarellával sült, fahéjas almával kapta. A sajtot amúgy alma nélkül is úgy ette, öröm volt nézni. Ezt tőlem örökölte. Mármint a jó ízlését. Szuper sikeres volt ma uzsira a zsömle bél galacsin tejföllel megkenve. Mivel a két ujjacskával fogást még erősítenie kell a tejföl nagy része a száján kívülre került. De hát a személyes hatékonyság építése mégiscsak fontosabb szempont, mint a tiszta konyha. Holnap további szendvics féleségekkel fogunk próbálkozni. Betáraztunk tuti jó minőségű parizerrel, répakrém alapanyaggal, és ha végre holnap kijutok a piacra, lesz juhtúró is. Azt azért még hozzá kell tennem, hogy a Csibinek egyre jobban ízlik minden, amit mi eszünk, úgyis mint lencse főzelék, hurka és házi csemege uborka...



Az életünk persze nem csak evésből áll, hanem játékból is. Anyukám szerint karácsonyra kapunk egy új lakást, mert nem fogunk elférni a sok játéktól. A Mikulásra kapottaknak igazán nagy sikerül volt, úgyis mint építő torony, zenélő-guruló állatok; hápogó, röfögő, bégető hangoskönyv, rázható, csörgő királyfi. Nekem többnyire lelkiismeret furdalásom van, hogy nem játszom vele eleget, de ha meg a lakást látom futni, akkor amiatt van lelkiismeret furdalásom. Így aztán a következő a képlet. Leülünk, én pontosabban, Csibe úr mászik jobbra-balra, ezt megfog-azt megfog, majd leteszi és felveszi, átmászik rajta és felmászik rám. Én olvasok néhány verset a Cini-cini muzsikából vagy a Bóbitából. Közben néha kinézünk az ablakon, és jól megbámuljuk az elhaladó buszt, vagy az iskolából kiáramló gyerekeket. Én úgy öt percenként felpattanok, mert eszembe jut, hogy azt kiviszem, azt elrakom, amazt pedig elpakolom. Olyankor is lelkiismeret furdalásom van, ha én elmegyek itthonról, és ő mással van. A családdal, vagy viszem csajozni Zozi babához.
Szeret velük lenni, különben nem vinném és a szociális készségei is fejlődnek határozottan, de hát ez már mindig így lesz. Marad a szerelem és a lelkiismeret furdalás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése