Nesze neked bujjék

Jól belecsaptunk a minap a boldog új évbe, mondhatom. Kezdődött azzal, hogy január elsejére felszaladt a kis Csibe láza, egészen 39 fokig. Szegénykémnek se hangulata se étvágya nem volt. Ebéd tájékán szerencsére lement aztán a melege és benyomott gyorsan egy főzit, de utána újra lázasan pihegett. Leginkább rajtunk és leginkább aluszkált szegénykém. Azt gondoltam ismét a foga, akkor szaladt fel ilyen hirtelen a láza. Mindez azonban székrekedéssel társult és rossz alvással (köszönet az éjszakákért egri nagymamának!!!), reggel pedig nyöszörgéssel és étvágytalansággal. Habár a láza lement, 10kor már az ügyeleten poppoltunk. Semmi aggasztót nem találtak, Ők!!!, egy kis piros torkot. Javasolták a glicerines kúpot, és a szélcsövet. Ezek be is jöttek, már ami az altáji gondokat illeti. A szélcső, én korábban még csak nem is hallottam ilyesmiről, nagyon kemény kis szerkezet. Egy egyszerű kis gumicső, ami klafán megmozgat mindent, plusz jó drága. Tovább nem is részletezem, inkább utat engedek a féktelen  fantáziának. Székrekedés tehát pipa, de akkor kezdődött a torokfájás. Erre abból jöttünk rá, hogy egy falat étel után sírt, szinte ordított a fájdalomtól. Először azt hittük a foga, de a gond a fájdalom a nyelés után kezdődött. Szegény kicsikém. Tegnap este a gyerek orvos, már azt mondta lángvörös a torka. Nem tudom mit gondoltak rólunk az ügyeleten, vagy csak lekicsinylették a torkát. De nem hiszem, hogy egy nap alatt ennyit romlott a torka... Szegény Csibe tegnap kb. két joghurtot evett, meg kamilla teát töltöttem bele, de minden más kaját egy kanál után elutasított. Többek között azt javasolta a gyerekorvos, az antibiotikum mellett, hogy próbálkozzunk a tápszerrel. Ezt nem csak mostanra ajánlotta, mivel kevésbé kaparja a torkát, hanem az esti étkezésre is. Azt mondta, hogy a Bibe féle csecsemőknek még nem megfelelő vacsora az amit mi eszünk. Hogy a főzelékekből nem tud annyit enni, ami elég neki a jól lakottsághoz, mert hamarabb megunja az evést. Szerinte ez is lehet az oka annak, hogy hajnal 5 felé nincs mese, szopi kell. Úgyhogy azt mondta, próbáljuk az eddigi vacsit korábbra hozni, és a tápszert, lefekvés előttre időzíteni hosszú távon is. Hátha ez segíti a nyugodt alvását. Kipróbáljuk, de furcsa is nekem. Nem mondta eddig senki, hogy az amit kap, ami lassan ugyan az, mint amit mi eszünk, az nem megfelelő tápértékű neki. Kissé óckodtam is a tápszertől, hiszen úgy gondoltam, hogy az csak akkor kell, ha valaki nem tudja szoptatni a gyerekét. Minden esetre éjszaka és ma is napközben, amikor tudtam, itattam vele, mert a legfontosabb, hogy valami legyen pocakjában szegénykémnek. Ma már betolt egy adag rízspépet almával, sütőtököt és sárgarépát is. Remélem holnapra jobb lesz a kis torka, és akkor valami komolyabb étel is menni fog. A kamillateára ma már undorral nézett, pedig cukor is volt benne, mindegy csak igyon, viszont a víz fogyott.
Végül pedig néhány pillanat kép, miközben rajtam aludt. Tündér édes!