2010. november 17., szerda

9 hónap

Most már épp annyi idős a kis Tündér Vacak, mint amennyi időt a pocakomban eltöltött.
De már sokkal-sokkal nagyobb, mint akkoriban. Na persze szép is lenne, ha még mindig olyan apróka lenne, vagy ha akkor lett volna akkora nagy, mint most. Jujj ez utóbbiba inkább bele sem gondolok. De tényleg nagyon nő. Már a könyvespolc harmadik fokáig felkapaszkodik, és az asztal tetejét is el tudja kapni. A legkomolyabb pedig, hogy egyedül, két lábon még nem indult el, de a felfele irányba már próbálkozik. Sőt, a múltkor a konyhakredencbe kapaszkodva fellépet az alsó polcra. Őrület a kiskrapek. Anyuéknál az volt a kedvenc, hogy az üveg asztal alsó szintjére kuszmálkodott befelé, mert csuda izgalmas dolgok voltak ám ott, amit mindenképp meg akart kóstolni. Amúgy is tele van a világ izgalmasnál izgalmasabb dolgokkal. És ezekben a legjobb, hogy meg is lehet kóstolni őket. Ilyen finomságnak számít többek között a parfümös üveg, a távirányító, vagy az etetőszék karfája. De a finomak legfinomabbika mégiscsak a telefon. Mert azt nem csak össze lehet nyálazni, hogy anya ne is hallja, amit mondanak neki, ha belebeszél, de még villog is, meg csillog is.
Nem tudom említettem e itt ország-világ előtt, de elég jól alakul az alvásunk is. Az altatás éjszaka kb 1 percre rövidült. Még az is előfordult, hogy 3 vagy 4 órát aludtam egyben... Napközben még változó, de van már rutinunk, délelőtt és délután is alszik, 3/4-1 órákat. Van, hogy hamarabb ébred, de ilyenkor már  az is előfordult, hogy sikerült meggyőznöm róla, hogy ez nem lesz elég a későbbi kitartó játékhoz. Most ugyan kicsit nyugtalanabbak az éjszakáink, mert elkapta élete első igazi betegségét, mandula gyuszi egy kis kötőhártyával spékelve. Piros a kis szeme, és a nózija. Bár utóbbi szerintem a sok vodkától, hiába mondom neki, hogy ennyi idősen nem kéne ennyit inni...  Szóval szegénykém tényleg kis beteg most, nagyon hörög és zörög, mint Darth Vader. Trüsszög, de a köhögés már picit kevesebb. Napközben elég jól állja a sarat, de éjszaka nem könnyű. Mivel tele van az orra, a száján próbál levegőt venni, de a szájában az ujja van, amit, ha bent tart, ott sem kap levegőt. Szóval nem egyszerű. De egy kis plusz szopi sokat segít, meg a belsejét is rendben tartja az antibiotikum mellett.
Napközben szerencsére jó kedvű, ugyan az orr szívást utálja, de igyekszünk tényleg csak a legvégső esetben használni. Amúgy, kikapcsolt állapotban kifejezetten jóban van a porszívóval, az orrszívóval, de ha véletlenül bekapcsolja, akkor balhé. Szóval porszívó mentesen remekül el tud játszani egyedül és együtt is. Ilyenkor végig nézi a játékokat, mintha csak leltárba venné őket. Mindegyiket kicsit megrágja, kicsit megrázza, majd jöhet a következő. Azért vannak kedvenceink is. Az egyik ilyen a vonatunk, amely remekül utánozza a si-hu-hu-hu-t, valamint ugat, múgat, brekeg és hápog valamint csilingel.

A másik kedvenc a tanuló kutyus. Ezt még akkor vettük neki, amikor úgy hét hónapos volt a pocakomban. A kutyust több babás barátnőmnél is láttam, és annyira hiper túlzásnak tűnt, főleg azzal a kijelentésével, amikor azt mondja: szeretlek, hogy eldöntöttem, enélkül az én kisfiamnak sem élet az élet. A legszebb pedig, hogy kutyust szeretjük. Tetszik neki, amikor megszólal vagy énekel. Egyenlőre még inkább véletlenszerűen nyomja meg a zenélő funkciókat, de az is nagyon tuti. Mindez pedig úgy történik, hogy fogja magát, ráhasal átkaroltában a kutyra, az pedig érzi, hogy megnyomták a pocakját, cserébe énekel szépet. A harmadik kedvenc pedig, szintén a tanuló széria egy tagja, ez a t. autó. Ez is hasonlóan kutya társához zenél, dudál, énekel, beszélget. A lényeg pedig, hogy fel lehet rá kapaszkodni. Múltkor addig kapaszkodott a drága, míg rá nem ült, az egyik oldalára.
Nagyon ügyes, nagyon nagyon. El kezdett integetni például a kis kezével. Szerintem ugyan neki nincs szándékában, hogy integessen, de én rendszeresen ennek címkézem, úgyhogy nem lehetetlen, hogy előbb-utóbb rátanuljon. Végezetül pedig villanyt kapcsolunk. Mindenhol. Mindenkor, amikor ki - be jövünk a fürdőből, konyhából, szobából, rácsodálkozunk, hogy a kis kezünk által világosság vagy sötétség lesz.
Tovább dübörög a csuda Csibe Virág.

1 megjegyzés:

  1. Jaj de csudaedes a kis Bibe, nagyon-nagyon tetszett az a kep, ahol áll, olyan igazi kis felfedezö. Pussz:Lenocska

    VálaszTörlés