Apa szerint....

Apa szerint a kis Csibe megérezte, hogy ha ma éjszaka sem alszik, megfontoljuk, hogy vietnámi poszttraumásoknak adjuk kölcsön, akik úgysem alszanak éjszaka, így bírják az én csöppem műsorát. Bár eddig sem volt tökéletesnek mondható, az amúgy tökéletes gyermek alvás iránt mutatott hajlandósága, az elmúlt időszakban még inkább romlott a helyzet. Az első kiborulásom úgy 4 hónapos korában volt, amikor egy éjszakán belül rengetegszer kelt. Akkor a védőnő biztatott és kitartásra buzdított. Hozzáteszem, volt egy arany időszakunk, úgy 2-4 hónapos korában, amikor akár reggel 6ig is aludt megszakítás nélkül. A következő kirohanásom 6 hónapos korára tehető, amikor az éjszakai két etetést önkényesen 4 kelésre bővítette, sikításba torkolló ordítás kíséretében. Miután fáradtságomban én is ordítottam és toporzékoltam - apukával, úgy döntöttünk ez így nem mehet tovább. Ekkor már a védőnő sem berzenkedett, és megállapodtunk a vacsorára Sinlacot kap a gyerek megoldásban. Mondván a téglapor majd jól eltömíti a gyerkőc hasát és aludni fog mint a bunda. Természetesen a gyermek továbbra sem alszik, mint a bunda, de az éjszakai etetést egyre korlátoztuk, egy éjfél körüli felriadással. Ez sem mondható gyalog-galoppnak, de viselhető, mert közben pislákol a remény, hogy egyszer majd megváltozik a helyzet. De amit pár napja produkált, az már nem csak engem tett taccsra, de apát is, aki a velőt rázó ordításokra ugyanúgy elébredt, mint én. Így megszaporodott a bemegyek, felveszem, megnyugtatom, visszateszem majd az ágyból hallgatjuk, lehalkított bébiőr mellett ahogy sír-rí a gyerek. És megszaporodott az olyan suttogós beszélgetések száma az éjszaka közepén, mint a :
-Miért sír a gyerek?
-Lehet, hogy elaludt. Bakkkker elkiabáltam.
-Mit csináljak? Etessem meg?
-Na jó akkor megetetem, nincs más megoldás....
És tényleg nem tudjuk mi lehet a gond, miért sikít fel az én leghelyesebb kicsi fiam, mint akit nyúznak és miért nem ébred mosolygósan, mit korábban. Miért maximalizálta a reggeli alvását fél7-ben, amikor pedig 10-ig is aludhatna. Bezzeg majd pár év múlva, amikor aludna, de már nem lehet, mert bölcsi/ovi/isi.
Arra jutottunk, talán a szeparációs szorongás lehet a ludas a kérdésben, megspékelve némi fogíny fájással - a fogacskák alulról csiklandozhatják a pici ínyét. A fogai mondjuk már legalább három hónapos kora óta mozgolódhatnak, mert a nyálfolyatás azóta is töretlen, tehát erre nem adunk. Fel merült még a fáj a pocak lehetőség, de ezt elvetettem, érzésből, mint ahogyan a front van tematikában sem hiszek. Amit viszont sokkal inkább elképzelhetőnek tartok, hogy az egész napos mozgás, üldögélés, mindenhova felkapaszkodás, mászka az egész lakáson keresztül-kasul, leterheli de nagyon. Ezt azért is gondolom, mert feltűnt, hogy, amikor a hajnali kelést követően a mellkasomon próbálom visszaaltatni, ahogy elszenderedik, megriad, és sírva próbál mászásba lendülni. Mindezt csukott szemmel. Visszatérve a szeparációs szorongásra, ez röviden arról szól, ahogy a pici előtt kitárul a világ, úgy fedezi föl, hogy anya kimegy a szobából, eltűnik. Odáig viszont még nem terjed a memóriája, hogy felidézze, minden esetben vissza is jön. Éjszaka is erről lehet szó. Felriad és nem vagyok mellette, ő pedig megijed, hogy most mi lesz vele így egyedül, nagy magányban. És nekem vérzik is a szívem, hogy sír és szenved, de közben bizonytalan vagyok. Mivel tenném a legjobbat, ha felvenném, ha felvenném és megszoptatnám, vagy ha hagynám sírni. Ha sírni hagyom, azt gondolhatja, anya nem segít, és még jobban fog félni. Ha felveszem és/vagy megetetem lehet túlságosan is rátanul, hogy éjszaka alszunk, eszünk, és ez nem mehet így örökké. Továbbra sem tudom mi lenne a jó megoldás, de mégis inkább arra húzok, hogy felvenni, ha kell megetetni, mert ahogy sír, abból azt érzem, hogy neki rossz. Én pedig azt szeretném, hogy jó legyen neki.
Tegnap aztán végre megint jól aludt. Talán a fáradtság, talán nem, nagyon nagyon reménykedünk benne apával, hogy a következő éjszakáink is legalább ilyenek lesznek.
Hátha a tömős vacsi is megteszi a dolgát. A tömős amúgy is duplán tömős most, mert azt javasolta a gyerekorvos, hogy gyümölcs helyett főzelékbe kavarjuk a Sinlacot. A mai menü: répa cukkinivel, pici körtével és kuszkusszal pürésítve, vacsira  felturbózva.

Jó éjszakát.