Boldog ország boldog lakói beköltöztek az Óránkéntfelriadokmertfájafogamhelye városba. Konkrétan két éjszakát töltöttünk a városka szíves vendéglátásában, mikor anyu átváltozott, és két lábon járó járatlan lett. Szakítva a szokásokkal, amikor csuda csibe kisfia elaludt, ő is ezt tette, legalábbis próbálkozott, sikertelenül. Este is ezt játszotta, mert jól megtréfálta a biológiai órája és este 11-re húzta fel a vekkert, úgy éjfélig, amikorra Csibike vekkere húzta fel az ébresztőjét. Innentől kezdve felváltva csengettek és cserregtek, mikor az egyik lenyomta, a másik fölpattintotta. Végül anya és apa elveikkel ellentétesen beruháztak egy holdsugár fényével delejezett nyugtató kúpba és láss vagyis aludj csodát, Benedek visszaköltözött a Nyugianyacsakkétszerébredek városba. Ettől pedig anya kimondhatatlanul boldog lett és csak egész csöndesen mondogatta, hogy kisfiam a következő állomás a Végigalszomazéjszakát város lesz, na ott tessék leszállni és egy szép, kényelmes lakást venni én állom a piszkos anyagiakat.
Mindeközben gyerekestül, mindenestül felpakoltunk, apa szerint, mint a vásári cigányok, és Egerbe utaztunk az egri nagyszülőkhöz. Anya ezt már nagyon várta, mert ilyenkor lehetőség van az alvás elmaradás pótlására. Most is így történt. Volna. Fél7, Bibe ébred, anya megeteti, nagymama pedig jön, hogy "Vihetem?"
Úgyis, mint:
"Lecsapott,
Lecsapott
Fekete szélvészből,
Kikapá
A gyereket
Az anyai kézből."
Anya pedig adja, isten hírével, és már fekszik is vissza, amikor pár perc múlva azon kapja magát, hogy:
- Basztikuri, nem vagyok álmos....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése