Ha a hegy nem megy Mohamedhez, majd Benedek megmássza.

Ma éppen két dologtól estem hanyatt. Az egyik, hogy nagymamáéknál fel tud mászni a kinyitott ágyra, majd miután ezzel kiörömködte magát, már hogy fürdés előtt, puceráj fenékkel hasíthat a nagyvilágban, laza mozdulattal fölmászott a fotel támláján is, és ment is volna tovább. Pontosabban esett volna lefelé a másik oldalára, ha apa éppen ott nem ült volna mellette. A másik őrületes teljesítménye, hogy fogta magát és lazán felmászott a lépcsőn az emeletre. Persze ott voltam mellette, hogy ezen őrületesen ügyes teljesítménye közepette le ne essen egyik irányba sem, de pikk-pakk fent volt. Képriport következik:

Fogacskák és ET

Bár már vagy három hét is elmúlt azóta, de kettő egészen biztosan, hogy kíbujtak azok a bizonyos első fogacskák. Az előző bejegyzésben általam felfedezni vélt jelek helyesnek bizonyultak, mert pár napra rá, már érezhetően reszelőssé vált kis Bibe fogínye. Azóta leginkább kérleljük, hogy mutogassa azt amije már van, de nem igazán nyitott a kérdésre. Leginkább csak akkor lehet látni a párost, amikor éppen jó étvággyal étkezik a gyermek. Ilyenkor olyan nagyra tátja a száját, hogy több méterről is belátni, és akkor anya is kigyönyörködheti magát a Csibe legújabb testrészeiben. Az étkezése is határozottan hatékonyabbá vált amióta fogacskák vannak, habár azok még olyan picurkák, hogy szerintem az erős íny is segít ebben némileg. Minden esetre felhagytunk a pépesítéssel, már a husit is csak jó apróra vágjuk. Nagymama pogácsájából egyedül fűrészelt le apró darabokat és a mandarint is simán ketté harapja, miközben a leve tova fröcsköl. A sajt,talán már írtam, nagy kedvenceink közé tartozik. A minap vacsora előtt kettesben torkoskodtunk kicsit.  Így hát leültünk kettesben és majszoltuk a sajt darabkákat. Azon gondolkoztam, hogy ő még egész lassan eszegeti az ételt, főleg amióta a rágás szükségessé vált az életében. Aztán briliáns beleélő képességemmel megállapítottam, hogy neki több foga van, mint ahány éves, míg nekem éppen annyi fogam van, ahány éves vagyok. Innen hát a helyzeti előny. És ezt szépen el is magyaráztam neki. Mert a gyereknek mindent el kell magyarázni, ilyenkor még talán vevő is rá. Hogy hiszen a gyorsaság oka, a fog és gyakorlat többlet.
A fogacskák mellet egyéb irányú szuper fejlődése sem állt ám meg a kis Csibémnek.
Örömmel konstatálom már egy ideje, hogy gyermekem igen fejlett akarattal rendelkezik, aminek örülök persze, hiszen így nyiladozik a kis személyisége. De nem csak, hogy akarata van, hanem ügyessége is, hogy mindezt határozottan ki is mutassa, és elérje amit szeretne. Ez konkrétan úgy néz ki, hogy még fel sem ébredt, de kis keze már lendül a magasba, mutató ujja előre bök, és azt mondja hozzá, hogy: "hö." Meg azt is, hogy: "Jogi-gogi-gogi". Ez utóbbit főleg jókedvében emlegeti. Na de ne térjünk el a tárgytól. Benedek tehát mutat, ami azt jelenti, hogy akárki vagy itt, azonnal vegyél föl, és vigyél körbe erre, meg arra és amarra is, hogy elérjem azt, meg amazt és ezt is itt. Ági barátnőm, mint képzett klinikus, meg is jegyezte, hogy ez azt jelenti, hogy a gyereknek én vagyok a kiterjesztett teste, vagy erő karja, vagy akármije, majd ő megírja pontosan. Hiába nekem is el kell majd végeznem a klinikusit, hogy még szakszerűbben tudjam kifejezni, mit is jelent, ha mutat-matat a kis Csirke. A mutogatáson keresztül tehát egyre több mindennel ismerkedik meg a világból a baba. Mindez pedig gyermekkorom szeretet moziját idézi fel bennem, amikor is, ET kidülledő barna szemekkel megemlítette, hogy: "ET haaaza, haaaaza". Németül még jobb :)) "ET telefonieren nach Hause!!!"

Érik, érik, a cseresznye, pirosodik...

Ez az egyik kedvenc zenénk, egyik dalának kezdő sora. Szalóki Ági, ajánlom figyelembe. A kiscsibe is érik, érik, a fogínye pedig fehéredik. Még mindig nem bújt ki, de most már tényleg úgy gondolom, hogy hamarosan. Ennek több jelét is vélem felfedezni. Először is néhány jó éjszaka után, megint ébren töltjük az alvásra fordítandó értékes pihenést. Ergo pihenés nincs és alvás sem. Helyette van egy kis bömbi baba, aki csak anya és apa mellett tud megnyugodni és aludni. Holmi félórás hát simikkel és ringatásokkal nem lehet ám kiszúrni a szemét.További jelnek tekintem, hogy péntekről szombatra virradólag felszökött a láza 38 fölé, majd estére el is múlt. A láz mellett semmi egyéb tünet, leszámítva a picit több alvást (persze ezt is csak napközben). További, jelnek nem tekinthető tény, hogy szombatra virradólag az én torkom is bekreppált, úgyhogy éneklés helyett leginkább csak nyekeregtem. Apukám el is látott jó tanáccsal, miszerint ne most felvételizzek az Operába. Bibécskéhez visszatérve, a harmadik jel, a széklet változása keményről, keményítő mentesre, csak, hogy finom legyek és nőiesen fogalmazzam meg a nagy büdös igazságot.

Szóval itt tartunk most. Bömbi Baba mindemellett tündér drága, habár az ízlése határozottan finomodik, vagy csak unja a sárgarépát. Úgyhogy megint okoskodnom kell. Az eddig sikeres zöldborsó máj kombót például nem akarta megenni, helyette a paradicsom kuszkusszal és csirkével egész jól sikerült. Most hétvégén visszatértünk kicsit a burgonya gyümölccsel és husival témához. Mindezt pedig sütőben mozzarellával sült, fahéjas almával kapta. A sajtot amúgy alma nélkül is úgy ette, öröm volt nézni. Ezt tőlem örökölte. Mármint a jó ízlését. Szuper sikeres volt ma uzsira a zsömle bél galacsin tejföllel megkenve. Mivel a két ujjacskával fogást még erősítenie kell a tejföl nagy része a száján kívülre került. De hát a személyes hatékonyság építése mégiscsak fontosabb szempont, mint a tiszta konyha. Holnap további szendvics féleségekkel fogunk próbálkozni. Betáraztunk tuti jó minőségű parizerrel, répakrém alapanyaggal, és ha végre holnap kijutok a piacra, lesz juhtúró is. Azt azért még hozzá kell tennem, hogy a Csibinek egyre jobban ízlik minden, amit mi eszünk, úgyis mint lencse főzelék, hurka és házi csemege uborka...

Az életünk persze nem csak evésből áll, hanem játékból is. Anyukám szerint karácsonyra kapunk egy új lakást, mert nem fogunk elférni a sok játéktól. A Mikulásra kapottaknak igazán nagy sikerül volt, úgyis mint építő torony, zenélő-guruló állatok; hápogó, röfögő, bégető hangoskönyv, rázható, csörgő királyfi. Nekem többnyire lelkiismeret furdalásom van, hogy nem játszom vele eleget, de ha meg a lakást látom futni, akkor amiatt van lelkiismeret furdalásom. Így aztán a következő a képlet. Leülünk, én pontosabban, Csibe úr mászik jobbra-balra, ezt megfog-azt megfog, majd leteszi és felveszi, átmászik rajta és felmászik rám. Én olvasok néhány verset a Cini-cini muzsikából vagy a Bóbitából. Közben néha kinézünk az ablakon, és jól megbámuljuk az elhaladó buszt, vagy az iskolából kiáramló gyerekeket. Én úgy öt percenként felpattanok, mert eszembe jut, hogy azt kiviszem, azt elrakom, amazt pedig elpakolom. Olyankor is lelkiismeret furdalásom van, ha én elmegyek itthonról, és ő mással van. A családdal, vagy viszem csajozni Zozi babához.
Szeret velük lenni, különben nem vinném és a szociális készségei is fejlődnek határozottan, de hát ez már mindig így lesz. Marad a szerelem és a lelkiismeret furdalás.

9 hónap

Most már épp annyi idős a kis Tündér Vacak, mint amennyi időt a pocakomban eltöltött.
De már sokkal-sokkal nagyobb, mint akkoriban. Na persze szép is lenne, ha még mindig olyan apróka lenne, vagy ha akkor lett volna akkora nagy, mint most. Jujj ez utóbbiba inkább bele sem gondolok. De tényleg nagyon nő. Már a könyvespolc harmadik fokáig felkapaszkodik, és az asztal tetejét is el tudja kapni. A legkomolyabb pedig, hogy egyedül, két lábon még nem indult el, de a felfele irányba már próbálkozik. Sőt, a múltkor a konyhakredencbe kapaszkodva fellépet az alsó polcra. Őrület a kiskrapek. Anyuéknál az volt a kedvenc, hogy az üveg asztal alsó szintjére kuszmálkodott befelé, mert csuda izgalmas dolgok voltak ám ott, amit mindenképp meg akart kóstolni. Amúgy is tele van a világ izgalmasnál izgalmasabb dolgokkal. És ezekben a legjobb, hogy meg is lehet kóstolni őket. Ilyen finomságnak számít többek között a parfümös üveg, a távirányító, vagy az etetőszék karfája. De a finomak legfinomabbika mégiscsak a telefon. Mert azt nem csak össze lehet nyálazni, hogy anya ne is hallja, amit mondanak neki, ha belebeszél, de még villog is, meg csillog is.

Nem tudom említettem e itt ország-világ előtt, de elég jól alakul az alvásunk is. Az altatás éjszaka kb 1 percre rövidült. Még az is előfordult, hogy 3 vagy 4 órát aludtam egyben... Napközben még változó, de van már rutinunk, délelőtt és délután is alszik, 3/4-1 órákat. Van, hogy hamarabb ébred, de ilyenkor már  az is előfordult, hogy sikerült meggyőznöm róla, hogy ez nem lesz elég a későbbi kitartó játékhoz. Most ugyan kicsit nyugtalanabbak az éjszakáink, mert elkapta élete első igazi betegségét, mandula gyuszi egy kis kötőhártyával spékelve. Piros a kis szeme, és a nózija. Bár utóbbi szerintem a sok vodkától, hiába mondom neki, hogy ennyi idősen nem kéne ennyit inni...  Szóval szegénykém tényleg kis beteg most, nagyon hörög és zörög, mint Darth Vader. Trüsszög, de a köhögés már picit kevesebb. Napközben elég jól állja a sarat, de éjszaka nem könnyű. Mivel tele van az orra, a száján próbál levegőt venni, de a szájában az ujja van, amit, ha bent tart, ott sem kap levegőt. Szóval nem egyszerű. De egy kis plusz szopi sokat segít, meg a belsejét is rendben tartja az antibiotikum mellett.
Napközben szerencsére jó kedvű, ugyan az orr szívást utálja, de igyekszünk tényleg csak a legvégső esetben használni. Amúgy, kikapcsolt állapotban kifejezetten jóban van a porszívóval, az orrszívóval, de ha véletlenül bekapcsolja, akkor balhé. Szóval porszívó mentesen remekül el tud játszani egyedül és együtt is. Ilyenkor végig nézi a játékokat, mintha csak leltárba venné őket. Mindegyiket kicsit megrágja, kicsit megrázza, majd jöhet a következő. Azért vannak kedvenceink is. Az egyik ilyen a vonatunk, amely remekül utánozza a si-hu-hu-hu-t, valamint ugat, múgat, brekeg és hápog valamint csilingel.

A másik kedvenc a tanuló kutyus. Ezt még akkor vettük neki, amikor úgy hét hónapos volt a pocakomban. A kutyust több babás barátnőmnél is láttam, és annyira hiper túlzásnak tűnt, főleg azzal a kijelentésével, amikor azt mondja: szeretlek, hogy eldöntöttem, enélkül az én kisfiamnak sem élet az élet. A legszebb pedig, hogy kutyust szeretjük. Tetszik neki, amikor megszólal vagy énekel. Egyenlőre még inkább véletlenszerűen nyomja meg a zenélő funkciókat, de az is nagyon tuti. Mindez pedig úgy történik, hogy fogja magát, ráhasal átkaroltában a kutyra, az pedig érzi, hogy megnyomták a pocakját, cserébe énekel szépet. A harmadik kedvenc pedig, szintén a tanuló széria egy tagja, ez a t. autó. Ez is hasonlóan kutya társához zenél, dudál, énekel, beszélget. A lényeg pedig, hogy fel lehet rá kapaszkodni. Múltkor addig kapaszkodott a drága, míg rá nem ült, az egyik oldalára.
Nagyon ügyes, nagyon nagyon. El kezdett integetni például a kis kezével. Szerintem ugyan neki nincs szándékában, hogy integessen, de én rendszeresen ennek címkézem, úgyhogy nem lehetetlen, hogy előbb-utóbb rátanuljon. Végezetül pedig villanyt kapcsolunk. Mindenhol. Mindenkor, amikor ki - be jövünk a fürdőből, konyhából, szobából, rácsodálkozunk, hogy a kis kezünk által világosság vagy sötétség lesz.

Tovább dübörög a csuda Csibe Virág.

Művészet vagy giccs?

Mit is mond nekünk ez a kép? Ezt a kérdést mostanában többször is hallom. Az egyik PhD órám témája  a művészi tükrözés, hogy mit is ad a művészet a tudományhoz. A múlt órán a címben szereplő jelenségekről beszélgettünk. A két alkotást az különbözteti meg egymástól, hogy utóbbi nem kelt igényt a gondolkodásra a szemlélőben. Akkor kérdem én, jelen képpel mi a helyzet? Ti mire gondoltok amikor ránéztek?

Az én ötleteim: 
- ez a gyerek tökéletes (ez persze ténykérdés, és állandó megállapításom, csak a rend kedvéért említettem).
- ez a gyerek szuper egészségesen étkezik, szabad idejében is zöldséget csócsál. Hihetetlen, hogy a mindent megrágok korszakban mi mindent meg nem eszik boldogan egy pici csillag. Felnőttként ritkán jut eszünkbe, hogy paradicsomot nassoljunk. Nekem mondjuk különösen nem.
-tanulnunk kéne a gyerektől, és egészségeset nassolni.
- a gyerek egy tündér, és amíg mi épp reggelizünk, ő is elcsócsálgatja a paradicsomát, így mi nyugodtan ehetünk. 
- ételt adunk a gyerek kezébe, hogy mi is meg tudjunk reggelizni --> rossz társítást építünk ki  a pici agyában... 
- együtt reggelizik az egész család, ez a közös családi tudat alapja.


Akkor most ez a kép giccs vagy művészet?

Csócsálgató

Ahogy már említettem, megkezdtük a csócsálást. Rendkívül kényelmesen tesszük pedig mindezt, leginkább úgy, hogy anya vagy apa tartja azt a bizonyos banánt, ő pedig csócsál. De nem szuper szép szó az, hogy "csócsál"? Majdnem olyan szuper szó, mint amilyen szuper cuki a kis Csibi :D 

De mit érdemes még igazán megfigyelni ezen a képen? Tegye mindenki a szívére a kezét, úgy vallja meg, mikor ült ilyen szálfa egyenes háttal??? Én mindig próbálkozom, amikor látom őt, de már nem valami kényelmes ilyen egyenesen ülni...

Visszatérve, a banánon kívül még sok mindent lehet remekül csócsálgatni, úgy mint bulátát, ami nem olyan borzalmas ízű, de olyan majszos lesz tőle a gyerek, hogy brrrrrr. Kis barna, nyállal kevert cucc, itt ott beterítve a baba arcát. Bár a banán is nagyon majszos és taknyos tud lenni, de talán ennyire mégsem. De kimosni utóbbit sem túl könnyű, a textil pelus totál barna foltos maradt tőle.

A bulátára, köszönet Eszternek az ötletért, jó alternatíva a kölesgolyó, beavatottaknak köli, ami olyan ízű mint a sajtos pufi volt régen, csak nem sajt ízű és sótlan. Viszont sokkal kevésbé maszatolódik!!! 

Vannak persze egészséges rágcsálni valók is, mint a jól megfőtt sárgarépa hasáb, vagy zeller hasáb, vagy karika, amit akartok. Ezt úgy a legegyszerűbb megvalósítani, hogy főzelékkészítéskor megmenekítünk a pürésítőtől néhány nagyobbra vágott zöldség darabot. 

Ott van még a klasszikus kiflicsücsök, amiért bomlanak a nagymamák, és száz számra vásárolják a kiflit, csak hogy a gyerek kezébe adhassák :) Már én is gondolkozom rajta, hogyan lehetne olyan kiflit sütni, aminek csak csücske van...

Végül pedig egy keksz recept, ami nagyon bio, nagyon baba, és nagyon csócsálható. 

Babakeksz (tej és tojás nélkül)

- 20 dkg bio rétesliszt (vagy 10 bio teljes kiörlésű búzaliszt átszitálva + 10 bio simaliszt.) - én utóbbi keveréket használtam.

- 60 g extraszűz oliva olaj (én ezzel kenegetem a Csibit fürdés után is, szóval az extra szűz multifunkci :)

- 30 g fruktóz

-50 g banán (ez kb egy fél)

- bő késhegynyi borkő sütőpor

Mindezen hozzávalókat a DM-ben lehet megvenni.  Pontosabban én ott jutottam hozzájuk. Mindezen hozzávalókat összegyúrjuk, 20 percet pihentetjük. Utána a képen látható módon kinyújtjuk, cuki formákat szúrunk ki belőle, sütőpapírra pakoljuk. 180 fokon kb 8 perc alatt, vagyis hiper gyorsan megsülnek. 

 

Itt már majszolja.

Itt pedig már egy kis vízzel öblíti le a kekszit. Szeretném elhívni a figyelmet arra, hogy két kézzel, egyedül, rendeltetés szerűen is tudja használni a poharat :D Hiába, minden elfogulatlanság nélkül mondhatom, a gyerek tökéletes.

Felhívás: a pszichológus visszanéz:

csócsálni jó, majszolni is. Segít is, mert addig a többiek nyugodtan befejezhetik a reggelit / ebédet / vacsit, elpakolhatják a pakolni valókat, de nem kell mindig ennie valamit a picinek. Nem kell egyből kaját nyomni a kezébe, amikor nyafizik, elég kettőből. 

Főzőcske

Egyre jobban kezdek belejönni a Bibe táplálásba. Úgy gondoltam megosztok itt néhány finomságot, és egyéb gondolatot, mert nekem nagyon jól jött, amikor pl. kedvenc sétálós barátnőm megosztotta velem az ötleteit. Eszter a 11 hónapos Zozka anyukája, így én, illetve mi abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy már kipróbált recepteket vehetünk át. További segítségem volt még a Vida Ági féle Nagy szakácskönyv, ami a szoptatós kanapémon állandó vendég. Valamint a W. Ungváry Renáta féle Babakonyha, amit egyéb 1-1 perces pihenőim helyszínén szoktam olvasgatni...Mármint ha a Csibe hagyja, mert mi oda is együtt szoktunk menni :-DDDD

Úgy kezdtük a dolgot, vagy erről írtam már?, hogy kb 5 hónapos korában kinézte a kis Csirke a kezemből a barackot. Onnantól kezdve tüneményes elszántsággal szopogatta a levet az édes nyári barackokból. Ezután próbálkoztam a meggyel, de arra orr húzás volt a válasz. Pedig a családban az a legenda járta, hogy kisöcsém kedvence a meggyes krumpli volt. Úgyhogy kipróbáltam, amikor már ő is betöltötte a 6 hónapot és ezáltal burgonya éretté vált. Na most éppen csak két apró bibi volt a dologban, hogy nem ízlett neki a meggy és nem ízlett neki a krumpli. Ekkor gyanússá vált a dolog és utána jártam a családi legendának, minek folytán kiderült, hogy persze, hogy falta Settenke a piros trutyit, fel lett turbózva cukorral... Csibike sokáig nem csípte sem a krumplit tehát, sem az almát, de nem adtam fel, próbálkoztam. Egyrészt nem szabad erőltetni. Másrészt sokáig sütőben, alufóliába csomagolva sütöttem, a répával egyetemben. Érdemes ilyenkor többet is betenni, egyrészt mert így a következő étkezésekre is marad, másrészt energiafogyasztásban is jobbak leszünk. A répa - krumpli alap azóta is mindent visz. Próbálkoztam az alufóliás technikát alkalmazni a cukkinire is, de tök fölöslegesnek bizonyult.
Valahol azt olvastam, hogy az ilyen törpikéknek még nem kell a túl nagy változatosság, és ez általában működött is. Kivéve mondjuk a brokkolinál. Azt annyira szerintem nem csípi, mert egy-egy ebéd+vacsi  után harmadjára már nem szívesen ette meg. Alapvetően minden zöldséget eleinte krumplival erősítettem, de ez egy idő után nekem is uncsivá vált, úgyhogy új kiegészítőket kerestem, ami főleg addig lényeges, amíg a húsi be nem kerülhet az étrendbe. Így jött a gyümölcsös tejberizs, bármilyen gyümivel.  Gyümölcsből idényt veszek mindig, na ja, akinek piac van a háta mögött. Valamint egy Egri családja, akiknek szilva, körte alma terem a kertben. A tej pedig anyatej volt, ami pár hete ürült ki a fagyóból. Természetesen jelen álláspont szerint nem szabad rendes tejet adni egy éves kor alatt, amihez én tartom is magam. Használhatóak lehetnek a különböző gabonatejek, pl zabtej, bár én még nem próbáltam. Visszatérve az álláspontokhoz, álljunk meg egy szóra, ahogyan Grétsy tanár úr mondaná, nekem anyukám 3 hónapos korom után, ahogy befejeztem a szopizást, feles tejet adott. Semmi bajom nem lett tőle. Mostanában meg a gyerekek  mindenre allergiások... Vajon mi változott? A gyerekek lettek gyengébbek, a környezeti ártalmak durvábbak, vagy csak mi felnőttek parásak???
Visszatérve a receptekhez, a gyümölcsrizs tökéletesen működik tej nélkül is, főleg, ha a gyümölcs amit belerakunk kicsit levesebb. Ugyanígy bármilyen zöldséggel is tökéletesen működik. Eleinte próbáltam édesíteni a főzelékeit. Ilyenkor harmadik alkotóelemként egy kis gyümölcsöt tettem hozzá. A répa is nagy kedvenc, magában és kiegészítőként is. Egyenlőre mindent botmixerrel pürésítek, és egy idő után rájöttem, hogy bizonyos idő után szuper mammássá aprítható  minden étel, ami sokkal jobban bejött a Csibének, mint korábban. Az is fontos, hogy miután mammásítottunk megfelelő hígításban adjuk a főzit, hígabban jobban csúszik. Amúgy már eléggé unom, hogy mindent pépesíteni kell, de fogacskánk továbbra sincs, úgyhogy kivárok.
A következő fontos kiegészítő a kuszkusz, amit pillanatok alatt fogyasztásképessé lehet tenni. Csak vizet kell forralni hozzá, és pár perc után már pürésíthető is a kiválasztott zöldség-gyümölccsel.
Ami a napi szintű étkezést illeti, folyamatos változások ívét figyelhetjük meg. Eleinte össze-vissza kóstolgatta a gyümit a Kisbibe. Utána jött az ebédre főzelék időszaka, amit sokszor kb uzsonna időre sikerült abszolválnom. Ezt követte a tízóraira gyümölcs, ebédre főzelék, vacsorára sinlac gyümölccsel. A sinlacot azért kezdtük el, mert amikor hullámokban rám zuhant a "még mindig nem sikerült 3 órát egyben aludnom" aktuális epizódja, valami új trükköt próbáltunk kieszelni KedvesM-el, a védőnővel és a dokinénivel. Ezt követte, a már megint két óránként ébred ez a "büdös kölök" éjszaka, így következett a sinlac zöldséggel, hogy legyen valami energiatartalma is... Egy idő után arra jutottam, hogy a Sinlac tök fölösleges, mert az éjszakai evésnek nem a pocak töltekezés a lényege, hanem a megnyugtatás, a cici biztonság. Itt utalnék Harlow és Harlow klasszikus kísérletére, amelyben éppen hasonló eredményre jutottak a majmokkal. Szerintem amúgy, az is a majmi ősökre utal, hogy szuper ügyesen tud a hajamba kapaszkodni. De erről majd máskor.
Mire tehát a nyolcadik hónapot betöltötte a kis tündér, én is elhatározásra jutottam, mégpedig arra, hogy befejeztük az éjszakai -kétszer- szoptatást, hátha ez hozzá járul a jobb alvásához. Valami tényleg úgy tűnik alakul is, nem tudom ennek köszönhetően, vagy a doki homeobogyóinak...Az éjszakai szopi hiányt mostanában hajnal 5 körül hozza be, átköltözve a mi ágyunkba. 8-9 körül jön a reggeli, ami mindig valamilyen gyümölcs kuszkusszal / zabpehellyel esetleg rizzsel turbózva. Tízóraira újra egy kis szopi. Közben, mondjuk míg én reggelizem, ő elcsócsálgat egy kiflivéget. Ebédre a már ismert főzelékek, nagyon szereti a zellert, és egyre többször veszünk ki a levesből is zöldséget. Mivel pedig már szuper nagyfiúk vagyunk, húsit is eszünk. Kezdtük azzal, hogy heti kétszer egy kis csirke mell, aztán jött a kétnaponta, és befigyelt a pulyka szárny is. A nagymamák  teljesen odavannak, hogy húslevest főzzenek, és abból turmixoljuk az ebédet. Jelentem én is megfőztem a magam húslevesét. A technikámon még dolgozni kell, de a Bibe jól lakott!!! Uzsonnára is anyatej, valamint banán, ha még valami csócsálgatni valóra vágyna a picurka. Vacsira ismét főzelék, és végül lefekvés előtt ismét anyatej, csak hogy méltón fejezzük be a napot. Az elmúlt napokban még sok újdonságot kóstoltunk, úgy mint reszelt sajt, máj, paradicsom. Egyre inkább szélesedik a paletta, nemsokára tényleg azt fogja ő is enni, amit mi.
De egyenlőre még igaz, hogy ő étkezik a legegészségesebben a családban.

Jobbra lejt

Mármint a gyerek. Mármint hozzám képest. Önmagához képest balra. Mármint, amikor be szeretném pelenkázni.  Eleinte, mert aztán egész egyszerűen ellejt. Lehetőség szerint minél messzebb. Na nem tőlem, mert mostanság kivételezett helyzetben vagyok, hanem a pelustól. Ennek a legédesebb változata, amikor reggelente átviszem magam/magunk mellé - attól függ, milyen korán ébredt - lefejtem róla a gumibugyit, hogy az éjszakai termést frissre váltsam, és legott elteper. De azt az örömöt, amikor négykézlábra fordul, kicsit még remegő, ébredező fejenehéz buksival, és megindul az ágy fal felőli irányába, ott feláll, és a szép kék, mintás tapétához beszélget úgymint: - Höööööööö, hooooooooooaa. Hőőőőőő, haaaaaahooooooo, és hőőőőőőááááá. És persze ennek minden, egy kis csirke szótárában fellelhető  változata, miközben a body vége rálóg a meztelen fenekére, de az egyre kevésbé görbe lábai meg kilátszanak... Ezért még azt is ellehet felejteni, hogy a biológiai óráját elég bénán programozta be, nevezetesen 6 órakor, értsd jól reggel!!!, ha kell, ha nem felkelünk. Ha még álmosak vagyunk, ha nem akkor is. Előtte magabiztosan számíthatunk rá éjfél és egy óra között, valamint ehhez képest 3-4 órára egy kakukkra. Arra is rájöttünk, hogy egyrészt azt az időszakot élük, amikor hiába gondolom, hogy csak hiszti az ébredés, hiába próbálok meg várni, hogy pár perc és abbahagyja a sírást és visszaalszik, nem hagyja abba, és nem alszik, nélkülünk. A könnyebb  és gyorsabb megoldás, ha átjövök és megetetem, ez úgy 98%-ban működik. Másik megoldás, ha dentinox-szal bekenjük a fogínyét, és még vagy 5-25 percet dajkáljuk, séta közben, de részemről inkább csücs, mert a derekam nem bírja, apa részéről meg inkább sehogy mert ő aludna. Végül ha nem akarom megetetni, mert mondjuk másfél órája már megtettem, és nyilván nem az éhségről, hanem a felriadtam, valaki legyen mellettem, aki biztonságot nyújt, tematikáról van szó, és már elég korán van hozzá, értsd, hajnali 4 óra is elmúlt, akkor jöhet, az átköltözünk anyáék ágyába. Ott aztán szorosan a hónom alá csapva, mert a mellkason elalváshoz már nagyok vagyunk, és nem szeretjük, szépen lassan álomba szendergünk. Nagyjából így telnek mostanság az éjszakáink. A fogacskákat pedig, akikről meggyőződésem, hogy okozóik a rossz alvásnak, na és persze a korra jellemző szeparációs szorongás, úgy várom már, mint szüléskor az epidurt. Arra is, mint a messiásra gondoltam.
Apát meg kell követnem, a korábbi kijelentésemért, mert nem is igaz, hogy folyamatosan csak alszik. Tegnap este felajánlotta magától, hogy osszuk fel az éjszakát. Az első felében én alszom, és ő kel a Csibéhez, utána cserélünk. Ez egészen jól működött, míg éjfélkor fel nem riadtam, hogy nekem most aztán irány a kétbetüs kitérő, de azonnal, de rögtön, mert a szervezetem már úgyis megszokta, hogy ilyenkor körül úgyis ébredés van, és ha már úgyis felébredtem, és a gyerek úgyis jól hallhatóan ordít, akkor már miértis ne néznék be, és etetném meg, választva a könnyebb, gyorsabb altatást. Le is lettem teremtve, mind a tíz körmömről, pedig az egyik le is törött, hogy mégis, hogy gondolom én, hogy ha nem használom ki a jó lelke/természete/szeretete adta lehetőséget, akkor aludni fogok. Úgyhogy az én édes szerelmem ezzel a lendülettel, visszaköltözött a közös ágyba, a gyerek mellőli ügyeletből. Szerencsére, miután lefektettem a legkisebbet, még három órát lehúzott egyben, mielőtt újra bejelentkezett volna. Reggel apa pedig álomittas szemekkel meglepetten pislogott, hogy miután ő lefeküdt, volt egy ébredés, etetés, ő pedig kíméletlenül átaludta. Azért bízom benne, hogy nem packáztam el örökre ezt az utolsó esélyemet!!!!

Újratöltve 2.

Kedves Anya és Apa barátai, Csodálóim!

Életem 8. hetét töltöttem be, anya és apa, a nagyszülők, és dédnagyim, és mindenki legnagyobb örömére. Továbbra is meg vagyok elégedve a táplálásommal, már majdnem négy és fél kilóra gyarapodtam. Lassan
kinövöm az 56-os rucikat, és belépek a 62-esek klubbjába. Mostanában gyakorlom a boxoló kéztartást, a rugdalózást, lehet mégsem tengerbiológus leszek, ahogy anya szeretné.... Nap, mint nap rengeteg dolgom van. Először is, boldogan jelenthetem, rendszerbe ketyeg a biológiai órám. Reggel 7 körül rendre felébredek, onnantól kezdve csak tejci után alszom 1-1 órácskát. Este fürdés után pedig jó nagyokat, 6, de néha már 7 órát is szunyázom. A fürdést is megszerettem, főleg, amikor rám pancsikolják a finom meleg vizet. Minden nap lesétálok a piacra, utána pedig tovább kerekezem és 1-2 órán keresztül pihegve élvezem a szép időt. Fogadom a látogatókat, akik boldogan alélnak el, ha rájuk mosolygom. Egyre többször vigyorgom is, és gurgulázom is mellé. Remek nyálbuborékokat tudok már fújni, vacsi után pedig tejbuborékokat. Hétvégénte meglátogatom valamelyik
nagyszülőmet. Már Egerbe is elutaztam, az itteniek legnagyobb örömére. A héten elvittem anyut jógázni is. Na azt már nem hagytam, hogy túl mozogja magát, jobban csíptem, amikor engem masszírozott, tornáztatott, mondókára ringatott. Nála jobban csak apa tudja rázni a hátsómat, olyankor mindig abbahagyom a morgolódást. Azt is felfedeztem, bármerre nézek kis, színes, zenélő, csörgő figurák lógnak. Egyszer-egyszer el is találom őket. Az a legklasszabb, amikor a rázókámban fekszem, és a figurkák is fölöttem himbálóznak. A nyakam is erősödik, amikor a hasamra tesznek - és épp nem alszom - folyamatosan emelgetem, igaz néha nagyot koppan, de engem
eltántorítani nem lehet. És persze az ágyban kúszással sem hagytam fel, így néha az éjszaka közepén keresztbe fodulva az ágy másik végében találhattok meg.

A leghelyesebb 

Benedek

Népszerű kétperces

szösszenet a Liloocskán :  http://liloocska12mm.blogspot.com/2010/09/nepszeru-ketperces.html

Zombi anyu

Boldog ország boldog lakói beköltöztek az Óránkéntfelriadokmertfájafogamhelye városba. Konkrétan két éjszakát töltöttünk a városka szíves vendéglátásában, mikor anyu átváltozott, és két lábon járó járatlan lett. Szakítva a szokásokkal, amikor csuda csibe kisfia elaludt, ő is ezt tette, legalábbis próbálkozott, sikertelenül. Este is ezt játszotta, mert jól megtréfálta a biológiai órája és este 11-re húzta fel a vekkert, úgy éjfélig, amikorra Csibike vekkere húzta fel az ébresztőjét. Innentől kezdve felváltva csengettek és cserregtek, mikor az egyik lenyomta, a másik fölpattintotta. Végül anya és apa elveikkel ellentétesen beruháztak egy holdsugár fényével delejezett nyugtató kúpba és láss vagyis aludj csodát, Benedek visszaköltözött a Nyugianyacsakkétszerébredek városba. Ettől pedig anya kimondhatatlanul boldog lett és csak egész csöndesen mondogatta, hogy kisfiam a következő állomás a Végigalszomazéjszakát város lesz, na ott tessék leszállni és egy szép, kényelmes lakást venni én állom a piszkos anyagiakat.
Mindeközben gyerekestül, mindenestül felpakoltunk, apa szerint, mint a vásári cigányok, és Egerbe utaztunk az egri nagyszülőkhöz. Anya ezt már nagyon várta, mert ilyenkor lehetőség van az alvás elmaradás pótlására. Most is így történt. Volna. Fél7, Bibe ébred, anya megeteti, nagymama pedig jön, hogy "Vihetem?"
 Úgyis, mint:
 "Lecsapott,
  Lecsapott
  Fekete szélvészből,
  Kikapá
  A gyereket
 Az anyai kézből."

Anya pedig adja, isten hírével, és már fekszik is vissza, amikor pár perc múlva azon kapja magát, hogy: 

- Basztikuri, nem vagyok álmos.... 

Klasszikus

Amíg apa kis Bibével játszott, én sütöttem egy finomat. Mert édeset kívántunk. És el is fogyott. Kicsit talán túl gyorsan is.
A süti klasszikus és szuper egyszerű, és szuper gyors. Igazság szerint érdemes egyből két adagot sütni és akkor tovább élvezhetjük, mint ha csak egyet sütünk. Továbbá, ha flancolni akarunk, van francia neve is, úgy mint: Clafoutis. A felvágós beszélgetés tehát valahogy így történne:
- Sziasztok, jaj de jó, hogy végre ideértetek.
-Jajajaja, igyekeztünk.
- Saaaaaajnos alig volt ma időm akármire is, de azért összedobtam nektek, egy kis meggyes/cseresznyés/ házi készítésű meggylekváros/sima Clafoutist.
-Jaj Gizikém, hogy te milyen figyelmes vagy.
-(Súgva) Te, Béla. Mi a fene az a Clafuties, ez a hülye Gizi már megint nagyzol...
És így tovább. Na és ennyi duma után jöhet a recept.

Tejespite

 A sütőt előmelegítjük 190 fokra.
Összekeverünk:
-2 tojást
-1 csipet sót
-10 dkg porcukrot
-1-2 csipet fahéjat.
Majd lassanként/apránként hozzákeverünk 15 dkg lisztet és 1/2 l tejet.
A keveréket sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük. Ennél a sütinél a lényeg, hogy minél nagyobb legyen a tepsi, így a süti szép lapos lesz. Ezután opcionálisan bármilyen gyümölccsel, lekvárral gazdagíthatjuk. Én házi készítésű meggy lekvárral pötyögtettem meg, jó sűrűn, mert az én drágám úúúúúgy szereti :*

"Anyaaaaaaaaaaa, nyálas vagy. Bbbbrrrrrrrr. Hagyd abba, megbeszéltük előre (Benedek). Te is az vagy kisfiam, már legalább négy hónapja, csak eregeted :p (Én)."

Az előmelegített sütőben - nem légkeverésen! - 10 percig, majd csökkentjük a hőmérsékletet 180 fokra és még 30 percig sütjük.

Újratöltve 1.

Ahogy ígértem, következzék a visszatekintő. Olvassátok szeretettel Benedek 1. levelét.

"Kedves Anya és Apa Barátok, kedves Csodálóim!

Mivel ma vagyok egy egész hónapos, gondoltam tollat ragadok és beszámolok csudálatos fejlődésemről. 

Már éppen 3590 gramm vagyok. Gyönyörű, de ezt a képeken úgyis látjátok. Anya, apa, a nagyszüleim, dédim, és egyéb rokonaim sem bírnak betelni a dédelgetésemmel.

Nagyon ügyesen tudok kajálni és még ügyesebben alszom el közben - úgy 5 perc alatt. Utána akár ágyút is sütögethetnél mellettem, ha én egyszer aludni akarok... Persze anya azért próbálkozik...., meg apa is. Minden este fürdök, nagyon tiszta kisfiú vagyok. Tegnap már nem is sírtam közben. Még a végén megszeretem a dolgot, annyit mondják nekem. Remekül tudom emelgetni a fejemet, és néha akkorát zuttyan vissza anya kulcscsontjára,hogy attól fél, betöröm a kobakom, pedig nem is. Emellett a karomat is lóbálom, és van néhány szuper tartásom, úgymint: kétkezes és egykezes váltott repülő superman, a gondolkodó, arisztokratikusan eltartott kis ujjas, vagyis mini me, és az összefont kezek, mint aki épp komoly tárgyalásra készül. 

Már a kúszás is a repertoáromban szerepel, egyenlőre csak az ágyban. Ha valami nem tetszik, akkor fogom magam és addig üvöltök, míg az ágy közepéről a végébe nem szambázom, keresztbe fordulva. Ilyenkor tuti felkapnak végre. 

 Szeretek hintázni, és felolvasást is tartanak nekem. 

Most a Végtelen történettel ismerkedem. 

Szóval nem panaszkodhatom, híveim jól tartanak, 

és leginkább azt csinálják, amit én akarok, mert ha nem 

Hamarosan újra jelentkezem:

Benedek"

Petrezselyemkrémes csigák

Amíg apa és baba játszottak, anyának volt ideje alkotni. Fincsi lett. Apa először húzta a száját, utána pedig dohogott, hogy felakartam hívni apukámat, kóstolja meg. Mert ő - is - imádja a főztömet. Ez végül nem sikerült, sebaj gondoltam küldök neki, de ez sem sikerült, mert anyukám - nagyi, aki megetette Bibécskét a sütőtökkel ( lásd fentebb) - aki amúgy nincs rajta az új dolgokon, meg a magos ételeken, mind megette. A recept ezek után honnan máshonnan, mint a mindmegettéről: http://www.mindmegette.hu/petrezselyemkremes-csigak.recept . 

Cékla csillag, spenót szív

Boldog ország boldog lakójaként jelentkezem. Ezt eredetileg Hadas Kriszta írta, de ma tökéletesen ránk illet, így újra hasznosítottam. Nem tudom mi segített, az éjjeli jelzőfény és/vagy a tömős esti vacsi, de életem egyetlen kiscsibéje fél 6kor jelezte először, hogy éhes lenne, utána pedig még 8ig kitartott. Anya így mosolyogva ébredt, dudolászot, búgott, fél centivel a föld felett sétálva vitte kicsi fiát babakocsikázni.
Ma végre megkóstoltuk a sütőtököt, némi anyatejjel feljavítva. Eddig nem volt a piacon és mint tudjuk, mindig az aktuálisan friss gyümit és zöldséget érdemes venni. Csibikének ízlett is a  dolog. A védőnő azt mondta, magában a tök gyümölcsnek számít, és lehet igaza van, mert bár nem tömte tele vele nagymama, aki ma díszes társaságot nyújtott a csöppnek, de kb 2 órára rá újra nyűgös éhes volt a pici. Úgyhogy este szigorúan krumplival felütve fogja kapni. Én mindeközben folytattam szorgalmas felkészülési munkámat, miszerint leturmixoltam (miután megsütöttem) egy jó nagy céklát és csillag alakú jégkockatartóba adagoltam. Oké-oké, apa kivette  kezemből az irányítást, mondván ő akar játszani, és mérnöki ügyességgel adagolta a céklát a formába. Mindez bekerült a fagyóba a korábban berakott spenót mellé, mely szív alakú jégkockatartóban kapott helyet. Így ha eszembe jut, csak kikapok pár formát és készülhet a szuper egészséges főzi. Hamarosan el kell majd mennünk az IKEÁ-ba, mert elfogyott a kockaforma, és ezt a szisztémát még megismételném a húsi adaggal is majd. De az még egy-két hét.
Most pedig megyek a nyálas, pürrögö-bürrögő-nevetgélő-csilingelő kicsi fiú után.

Apa szerint....

Apa szerint a kis Csibe megérezte, hogy ha ma éjszaka sem alszik, megfontoljuk, hogy vietnámi poszttraumásoknak adjuk kölcsön, akik úgysem alszanak éjszaka, így bírják az én csöppem műsorát. Bár eddig sem volt tökéletesnek mondható, az amúgy tökéletes gyermek alvás iránt mutatott hajlandósága, az elmúlt időszakban még inkább romlott a helyzet. Az első kiborulásom úgy 4 hónapos korában volt, amikor egy éjszakán belül rengetegszer kelt. Akkor a védőnő biztatott és kitartásra buzdított. Hozzáteszem, volt egy arany időszakunk, úgy 2-4 hónapos korában, amikor akár reggel 6ig is aludt megszakítás nélkül. A következő kirohanásom 6 hónapos korára tehető, amikor az éjszakai két etetést önkényesen 4 kelésre bővítette, sikításba torkolló ordítás kíséretében. Miután fáradtságomban én is ordítottam és toporzékoltam - apukával, úgy döntöttünk ez így nem mehet tovább. Ekkor már a védőnő sem berzenkedett, és megállapodtunk a vacsorára Sinlacot kap a gyerek megoldásban. Mondván a téglapor majd jól eltömíti a gyerkőc hasát és aludni fog mint a bunda. Természetesen a gyermek továbbra sem alszik, mint a bunda, de az éjszakai etetést egyre korlátoztuk, egy éjfél körüli felriadással. Ez sem mondható gyalog-galoppnak, de viselhető, mert közben pislákol a remény, hogy egyszer majd megváltozik a helyzet. De amit pár napja produkált, az már nem csak engem tett taccsra, de apát is, aki a velőt rázó ordításokra ugyanúgy elébredt, mint én. Így megszaporodott a bemegyek, felveszem, megnyugtatom, visszateszem majd az ágyból hallgatjuk, lehalkított bébiőr mellett ahogy sír-rí a gyerek. És megszaporodott az olyan suttogós beszélgetések száma az éjszaka közepén, mint a :
-Miért sír a gyerek?
-Lehet, hogy elaludt. Bakkkker elkiabáltam.
-Mit csináljak? Etessem meg?
-Na jó akkor megetetem, nincs más megoldás....
És tényleg nem tudjuk mi lehet a gond, miért sikít fel az én leghelyesebb kicsi fiam, mint akit nyúznak és miért nem ébred mosolygósan, mit korábban. Miért maximalizálta a reggeli alvását fél7-ben, amikor pedig 10-ig is aludhatna. Bezzeg majd pár év múlva, amikor aludna, de már nem lehet, mert bölcsi/ovi/isi.
Arra jutottunk, talán a szeparációs szorongás lehet a ludas a kérdésben, megspékelve némi fogíny fájással - a fogacskák alulról csiklandozhatják a pici ínyét. A fogai mondjuk már legalább három hónapos kora óta mozgolódhatnak, mert a nyálfolyatás azóta is töretlen, tehát erre nem adunk. Fel merült még a fáj a pocak lehetőség, de ezt elvetettem, érzésből, mint ahogyan a front van tematikában sem hiszek. Amit viszont sokkal inkább elképzelhetőnek tartok, hogy az egész napos mozgás, üldögélés, mindenhova felkapaszkodás, mászka az egész lakáson keresztül-kasul, leterheli de nagyon. Ezt azért is gondolom, mert feltűnt, hogy, amikor a hajnali kelést követően a mellkasomon próbálom visszaaltatni, ahogy elszenderedik, megriad, és sírva próbál mászásba lendülni. Mindezt csukott szemmel. Visszatérve a szeparációs szorongásra, ez röviden arról szól, ahogy a pici előtt kitárul a világ, úgy fedezi föl, hogy anya kimegy a szobából, eltűnik. Odáig viszont még nem terjed a memóriája, hogy felidézze, minden esetben vissza is jön. Éjszaka is erről lehet szó. Felriad és nem vagyok mellette, ő pedig megijed, hogy most mi lesz vele így egyedül, nagy magányban. És nekem vérzik is a szívem, hogy sír és szenved, de közben bizonytalan vagyok. Mivel tenném a legjobbat, ha felvenném, ha felvenném és megszoptatnám, vagy ha hagynám sírni. Ha sírni hagyom, azt gondolhatja, anya nem segít, és még jobban fog félni. Ha felveszem és/vagy megetetem lehet túlságosan is rátanul, hogy éjszaka alszunk, eszünk, és ez nem mehet így örökké. Továbbra sem tudom mi lenne a jó megoldás, de mégis inkább arra húzok, hogy felvenni, ha kell megetetni, mert ahogy sír, abból azt érzem, hogy neki rossz. Én pedig azt szeretném, hogy jó legyen neki.
Tegnap aztán végre megint jól aludt. Talán a fáradtság, talán nem, nagyon nagyon reménykedünk benne apával, hogy a következő éjszakáink is legalább ilyenek lesznek.
Hátha a tömős vacsi is megteszi a dolgát. A tömős amúgy is duplán tömős most, mert azt javasolta a gyerekorvos, hogy gyümölcs helyett főzelékbe kavarjuk a Sinlacot. A mai menü: répa cukkinivel, pici körtével és kuszkusszal pürésítve, vacsira  felturbózva.

Jó éjszakát.

Nincs már időm írni

... mondta Benedek.
-Anya, rengeteg felfedezni való van a világban amióta mászom, felkapaszkodom, ülök. Nincs nekem erre időm. Légy oly kedves és mostantól írj te helyettem. Meséld el nap, mint nap milyen szuper helyes vagyok, enni valóan cukorfalat, elbűvölően tüneményes.NAAAAAAAAAaa, anya ne legyél már ilyen nyálas, én tuti nem mondanék ilyet. Légszíves és pontosan közvetítsd a mondandómat.
- No akkor talán át is venném a stafétát(anya). A mai nappal immár hetedik hónapja, kiegészítve 9 hónap pocakban való ringatózással, kevergetem-kavargatom, szeretgetem, gondoskodom a kis csibe életéről. A tőlem telhető legjobb tudásom szerint. Szerintem egész jól, elég jó anya módjára. Persze nem vagyok egyedül, abban, hogy kifőzzem, mi a legjobb a gyereknek, hiszen van neki egy apa is.Na nem csak úgy félvállról, hanem igen komolyan és fontosan. Van még nekünk két családra elég nagymamánk és nagypapánk, nagybácsink,nagynénink és immár két uncsi tesónk is. És főleg még van egy dédink. Egy szerelmetes dédnagymamánk, aki az egész családot megszégyenítő frissességgel ugrálja körül édes csöppünket. A legjellemzőbb felállás, ha ő és a gyerek egy légtérben tartózkodik, hogy mindenki más távol tartatik a legkisebb Liptaitól. Anya is csak nehezen kaparinthatja magához, és akkor is csak etetésre.
A következőkben újra közreadom Bibécske által írt összefoglalóit az első hat hónapról, majd minél sűrűbben igyekszem hírt adni hihetetlen fejlődéséről. Olyan fontos dolgokat olvashattok itt, mint milyen főzeléket terített szét a legkisebb a konyhaasztalon/falon/ruháján/anyaruháján, milyen ügyeseket csinált, milyen szépen mosolygott, vagy milyen keveset aludt már megint éjszaka a kis Csibe.
Vagy egyszerűen csak élvezzétek velünk csodálatos lényét.