13. havi

Ez jobb, mint a plussz egy hónap fizetés :D Nyilván összehasonlíthatatlan. Benedek tehát betöltötte élete 13. hónapját, és rengeteg új képességgel gazdagodott ez idő alatt is. Először is még sokkal-sokkal cukibb, mint korábban, pedig már eddig sem lehetett okunk panaszra. Aztán még sokkal-sokkal pernahajderebb mint volt, pedig már eddig is igen adta az ívet. A huncutság első lépése, amikor beszívja a felső ajkát, és úgy néz, hogy látszik a kis pofáján, valami nagyon nagyon olyan dologra készül, amit nem lenne szabad. A következő lépés, hogy ezt a nagyon-nagyon olyan dolgot meg is teszi, miközben mi hevesen ellenkezünk. És itt következik az igazi, és magas szinten kiművelt pernahajderség, amikor ő visszanéz ránk, hevesen rázza a fejét, hogy: "Nem-nem-nem" és közben lelkesen folytatja azt a bizonyos nagyon-nagyon helytelen tevékenységet. Ilyen helytelen dolog például az újság, doboz és társainak megrágása, mivel 5 foggal rendelkező csöppem addig-addig tépi, rágja, nyálazza az említett papír alkalmatosságokat, hogy azok kis darabokban landolnak a szájában. Mindennek pedig egyenes következménye, hogy határozott mozdulatokkal próbáljuk kipiszkálni a málladozó fecniket az összeszorított babaszájból, néhány termetes harapás nyommal az ujjunkon.

 A pernahajderkedés egy másik vadhajtása a kukamanóság. Mert annál jobb nincs is, mint a kukát paskolgatni, kinyitni, kihalászni a bentlévőségeket, hiába mondja el anya is és apa is napjában annyiszor, ahányszor csak arra indul a kis cukiság, hogy azt pedig nem szabad!!!! Talán már említettem az etetőszékes élményeinket. Nos ezek nem igazán változtak, továbbra is, sokkal érdekesebb felállni benne, és felpattanni belőle az asztalra, mint nyugodtan ülni és enni. Mármint csak klassz lenne, hogy nem lenne akadályoztatva ebben a dologban. De mivel így történik, a válasz duzzogás, mérgeskedés, mondhatni veszekedés, és az inci-fincsi étel visszautasítása.

Vannak aztán biztos pontjaink, amiknek felfedezése komoly időtöltést jelentenek az egyetlennek. Ezeket is két részre tudjuk osztani, az egyik csoportba tartoznak, a külső segítség nélkül is birtokba vehető helyszínek, míg a másikba a felnőtt kéz szükségeltette bútorok. Előbb csoportba tartozik a szobai kis komód, és a konyhai fiókok arzenálja, aminek kipakolása remek szórakozás. Én pedig azon imádkozom, hogy a fiókból lazán kirángatott és a konyha kőre pottyantott turmix gép ne dobja be a kulcsot. A komódból és fiókjaiból már rég kipakoltunk minden szúró, vágó és orvosságos eszközt, ezek beköltöztek a körömlakkjaim helyére, mivel az a fiók akad, így egykönnyen nem kerülhet a Csibe kézbe. A másik csoportba két kedvenc tartozik. Az egyik a nappaliban lévő kis asztalka fiókja. Ezt egyedül nem tudja kihúzni, így hangos óbégatás jelzi, ha hadjárat indítását tervezi a fiók tartalma ellen. Ebben jó sok vezeték, cd lemez, papír doboz van, amit laza csukló mozdulatokkal ki lehet dobálni. A kedvenc itt is a vezetékek kötege, végül pedig a fülhallgató, aminél nagyobb kincs ezen a földön alig alig található. A másik pedig a fürdőszobai szekrény. Ez is mindig nyerő lefoglaló. Miután sikerült betörnie, pontosabban kinyittatnia pandora szelencéjét, jöhet a hajkefék, csavarók hajhabok kipakolása és szétterítése a fürdőszoba padlóján. Természetesen itt is van kiemelt tárgy, ez pedig nem más, mint a hajszárító. Ennek valami olyan, de olyan vezetéke van,ami különleges örömet jelent az én egyetlen csemetémnek. Felettébb meg is sértődik, mikor kölcsön merem venni a hajszárítót hajszárítás címén. Különösen zavarja ebben a helyzetben, hogy ilyenkor nem éri el a vezetéket, mivel az magasra van eldugva.
Na de nem csak kipakolni kezdett el a hónapban, azt már sokkal korábban el kezdte gyakorolni. De próbálgatja az egyedül evést is. Természetesen csak úgy hajlandó ezen próbálkozásaival, hogy nem fogom a kezét, miközben a tálból a kanálra próbálja ügyeskedni az ételt, onnan pedig a szájába. Hát ez az, ami egyenlőre még alig-alig sikerül, annál több étel landol azonban, rajta, rajtam, az asztalon, és a földön. Lackó szerint, egy szemetes zsákot kéne kivágni a gyerek fejénél, és így ráhúzni, alá pedig néhány újságpapírt teríteni, így talán megóvható lenne a lakás épsége. Szerintem ez nem túl zöld megoldás, de valamiféle vegyvédelmi rendszeren már én is gondolkozom. Az új project részét képezi egy egész testet beborító előke, de lehet a papír földre terítése nem is olyan balgaság.
A végére hagytam a legnagyobb újságot pedig. Csibe elindult. Egy egy lépést már eddig is megtett, de pár napja úgy igazán neki indult. A héten már egyre többet mondogattam, hogy majd jövő hónapban veszünk egy rendes cipőt, de rá kellett jönnöm, ez az ügy nem tűr halasztást. Holnap végére is járunk a dolognak, és így már tuti cipőstül vehetjük birtokba a játszótereket. Már eddig is jártunk a fejlődés eme lépcsőjének egy magasabb szintjén, de még csak én tettem Csibémet csúszdára le föl, hintába be, ki. De most, de most .....

Akaratos egy éves

Az egy év egy állomás. Az egy év vízválasztó. Egy év után a gyerek jobban fog enni, inni, aludni, játszani.Ugyanezzel biztattak már akkor is, miután megszületett a gyerek. Majd a hatodik hét után, majd három hónaposan, féléves korábban pedig csak úgy igazán. Félreértés ne essék a gyerek tökéletes. Én minden fentebb felsorolt funkciójával meg vagyok elégedve (főleg amikor rosszabbról olvasok/hallok ;) De valami tényleg történhetett vele így egy éves nagyságára, mert igazán érdekes új szokásokat vett föl. Kezdte azzal, hogy újra indította a sikítozást. Már kezdtem azt hinni pár hete, hogy felhagyott ezzel a fülsértő szokásával, de most úgy döntött, mégiscsak sok mindent el lehet ezzel érni, és tulajdonképpen igaza is van. Bár próbálkozom holmi behaviorista hozzáállással, és a meg nem erősítés eszközével csökkenteni a magas hangok előfordulási arányát. Kevés sikerrel... Van még a kitartó hozzáállás, amikor időről időre röviden és kedvesen elmagyarázod neki, hogy ezt ne csináld kedvesem, mert ha így folytatod, anya nem fogja hallani, amikor majd a diploma osztódon a nevedet mondják. Lehet ezt kéne mantráznom neki. A következő változás nem is igazán változás, inkább felerősödött kívánság. Egyfolytában felkérezkedik, majd az ölünkből kiadva a parancsot, kicsi mutatóujjával irányítva minket megszerzi a vágyott tárgyat. Ennek hiányában kapaszkodik a nadrágomba egy manccsal, a másikkal az ujját szopva, ordít és rendkívül szemrehányóan néz. Ez különösen a konyhai ténykedéseim közepette szokott mókás helyzeteket előidézni, amikor rendületlenül próbálom a reggeli kávémat elkészíteni, míg Csibe úr mindezt a karomon ülve szeretné végig nézni, és kisegíteni engem egyéni tanácsaival. A gond ott szokott kezdődni, amikor megpróbálom a mézet a bögrébe csorgatni, és egy kézzel fogni a bödönt, ugyanazzal kivenni belőle a csurgatót, és a mézet a helyére irányítani. Még szerencse, hogy elmúlt már egy éves Bibécske, így abból sincs gáz, ha pár csepp, az ő ujján landol.
Legújabb próbálkozása szintén a konyhához köthető, pontosítva az etetőszékbe. Innen ugyanis pár napja lelkesen igyekszik kimászni, írd és mond, fogja magát és megunva a csüccsenést, ő feláll. Ekkor apa vagy én hamuszürkére váltva sikítunk, hogy ülni lefelé, vissza de azonnal, befenyítve, hogy vagy evés, vagy állás. De úgy tűnik őt ez fenemód nem izgatja, inkább az asztalra tovább mászást választaná. Nos én próbálkoztam átjárni a gyermek eszén, bekötöztem. De őt ez sem izgatta különösebben, mindössze kettő másodperccel tartott tovább míg kihámozta magát a kisszékből. Végül pedig még arról, hogy akaratának fejlődése abban is megmutatkozik, hogy formálódik az ízlése. Lásd, egyre válogatósabb. Egyrészt. Másrészt csak olyan ételt szabad az asztalra tenni, amiből ő is ehet, mert semmi pillanat alatt kiszúrja, ha mi egy kicsit is mást ennénk mint ő. Akkor lendül az ujjacska, és nekünk választást nem hagyva érkezik a parancs, hogy neki most csakis és megmásíthatatlanul abból kell falatoznia.
Imádom az egy évest.