Szülinapi-farsangolós tréFánkoló

Megünnepelendő, hogy Csibe Benedek 3 éves lett, csupa buli és farsang lett a napjainkból. Kezdődött a családi köszöntéssel, isteni Royal Chocolat tortával és egy félszobányi ajándékkal. Azért csak félszobányi, mert igyekeztem emlékeztetni mindenkit, hogy még alig múlt el a karácsony, amikor is, újra kellett rendezni kb. a gyerek szobát, hogy a temérdek ajándék megfelelő helyet foglalhasson el magának a rendszerben. Most nem voltak túlkapások, a lista olyan tételeket tartalmazott, mint: csillag lámpa, elemes kis vonat sínnel, rajztábla, háromemeletes garázs, Micimackós cd lejátszó és Micimackós elemlámpa, könyvek, és gyerek komolyzene cd-n, amit azóta kocsiban lakásban egyaránt szeret hallgatni. 

A családi bulit követte a már-már hagyományosnak mondható baba buli, ami februárra tekintettek egyben farsangi buli is volt. Az apropót a Bogyó & Babóca féle jelmezbál adta. Enyhe sugallat hatására Benedek az ördög jelmez mellett döntött. Egész pontosan így zajlott a történés: Esti mese olvasás, Baltazár a méhecske ördögnek öltözött. Anya: - Nahát, a kisördög jelmez éppen illene hozzád, te is egy kis ördögfióka vagy néha... Na, mi szeretnél lenni a farsangon? Csibi: - Hááát Kisördög!!!! Ez így is volt egészen addig, míg egyik reggel ötleteket keresve a Praktikában meg nem látta a ROBOT jelmezt, ami lendületből felülírta az összes korábbi elképzelést. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy az idei farsangon nem is lehet ő semmi és senki más, mint egy robot. 

Természetesen a torta Bogyó & Babócás volt, szivárvánnyal.

A készülődés kapcsán elkapott az ihlet, így a jelmez készítést követően sütemény gyártásba kezdtem. Mi is illene jobban a farsanghoz, mint a fánk. A GoodFood januári számában igazi fánk áradat volt, a választásom pedig a Donutra esett, mivel régi szerelmem, és főképp látványos, színes, szabad teret hagy a kreativitásnak. A recept leginkább a kalács tésztára hajaz, és miután sütőben sült, ízében is. Következőre ki fogom próbálni olajban sütve, szerintem úgy autentikusabb lesz. Az arányokat az eredetihez képest kicsit megnöveltem. Kicsi és nagyobb fánkokat is készítettem, vagyis gyerek és felnőtt méret is készült. Elvileg 6 személyre írják, de szerintem 10 embernek is elég lehet.

Amerikai Donut

recept a GoodFood-ból alapján

1 tojás

70 g cukor

300 ml tej

500 g liszt

25 g élesztő

2 kk só

2 kk vanília kivonat

150 g vaj

A cukormázhoz

1 tojás fehérje

100 g porcukor

minden féle szóró cukor,

durvára tört mogyoró.

A tejet a vajjal meglangyosítjuk, majd belekeverjük a cukrot és az élesztőt is. Picit hagyhatjuk felfutni, majd a tészta többi hozzávalójával a gép (!) jól összedagasztja. A tészta minél tovább pihen, annál finomabb, de legalább egy órát adjunk neki. Ezután kinyújtjuk 1-2 centi vastagra, attól függően, hogy mekkora méretet tervezünk, és kör alakú kiszúróval pl. pohár, kiszaggatjuk. A közepüket is kivágjuk – én az alma kiszúrót használtam e célra. Sütőpapírra bélelt tepsin, hagyjuk még 20 percet kelni, majd 180 fokos sütőbe 20 perc alatt kézre sütjük.

A tojásfehérjét elkezdjük felverni, majd mehet hozzá a porcukor, szépen egyenletesen. Sűrű, fehér, de még folyós masszát kell kapnunk.

A csoki mázhoz, csoki chipset olvasztottam fel gőz fölött. Úgy egy maréknyit használtam, ez bőven elég volt.

Innentől kezdődik az igazi élvezet. A fánkok felét cukormázba mártottam, a másik felét a csokiba. Erre kerültek vegyes sorrendben színes szóró cukor, mogyoró, mini smarties, csoki reszelék. A végeredmény szemet gyönyörködtető lett és nem utolsó sorban finom is.

A harmadik buli ma délelőtt volt a bölcsiben. A farsangi mókára a szülők is bebocsátást kapta, meg egy gitározós, dudázós úriember is, aki gyerek dalokat énekelt és jópofáskodott. Nem mondom, hogy rossz volt, de annyira izgi sem, de főleg túl rövid. Szerintem. Csibus kissé megilletődött volt, amíg ott voltam, inkább szemlélődött, és szegénykémet a robot jelmez is akadályozta kicsit a mozgolódásba, úgyis, mint lecsüccsenés, tapsolás, vagy valamely szeretett személy átölelése… A fiúk többnyire valamilyen állatnak öltözött,  lányok leginkább hercegnőnek és társai. Összességükben pedig tüneményesek voltak, ahogy azt kell.

TrubaDúr

Úgy tűnik elfogult (mily meglepő) ihletettséggel rendelkezem Csibus zenei teljesítményével kapcsolatban, mivel az előző post épp az első ének hangok megörökítéséről szóltak. Jelen írás fő témája, miután kipanaszkodtam magam - csak egy kicsit -, is egy első; az első zenei kísérettel előadott énekesi teljesítményt hivatott megörökíteni.
Mielőtt azonban a muzikalitás témájára rátérnék, már napok óta a következő ambivalenciámon rágódom. Hogy van az, hogy a gyermek egyszer olyan mint, egy tűzről pattant kisördög, majd pár órával később tüneményes kis angyalka, akit öröm nézni ahogy játszik, dolgozik, koncentrál és tesz-vesz.
Egy tipikus délután: Gyermek nézi az Egérmesét: -Vadnyugatot akaroooookkkk!!!! felkiáltással. Anya lejátszót bekapcs, majd saját magamat lakás rendező üzemmódba kapcsolom, mondjuk úgy fél-egy órára. Közben baba jön, megy, ledobálja a játékokat, papírokat, vagy amit éppen talál, csak úgy mókából. Erre anya jön és szépen kér: Drágám, vedd fel kérlek, most raktam rendet/takarítottam ki/mostam fel (éppen aktuális alá húzandó). Drágám, mint aki meg sem hallotta, dobja le a következőt, esetleg bámulja Fivelt (gyengébbek kedvéért a kisegért a vadnyugaton ;). Akkor anya újra kezdi, kicsit morcosabban, hogy mégiscsak most tettem rendet, legalább ne egyből dúld fel, vedd fel szépen egyetlen arany virágom a ledobált mindenféléket. Nem, nem szir-sz**-okat, mert a gyermek fejlett korára való tekintettel elszeretettel jegyzi meg a válogatott csúnya szavakat....
Gyermek továbbra is, mint ha a falnak beszélnék. Kezdődik a nézzél rám, elmagyarázom, nem nézek rád, a tv-t bámulom, akkor mindjárt kikapcsolom, komolyan mondom, hogy kikapcsolom a tévét ördögi kör. Aztán kikapcsolom, mire balhé, hogy: -Vadnyugatot akkkaaarrroooooooookkkk!!! Balhé, balhé, balhé, morgás, sírás, hisztis arcok, csapkodás, végül a földön landolt dolgok kb fele, visszakerül a helyére.
Következő felvonás a vacsora, hasonló forgatókönyvvel, mint a rendrakás, mivel gyermek továbbra sem nagy evő, na de hagyjuk is. Miután túltettük magunkat, na jó főleg Csibus, a "Ha nem vacsorázol, ságot (érts:finomságot) sem kapsz!!!" első sokkján, jön a következő, fürdés előtt már tévézés sincs, hanem játék. Na ez már több a soknál, hiszti, morci, lásd, mint fentebb. Végül csak csak összerakjuk a vonatsínt, nagy duzzogva és onnantól, mint akit kicseréltek.Tologatja, pakolgatja, kommentálja a történéseket és vérig sértődik, amikor fürdés ürügyén el akarom téríteni a játéktól. Fürdés közben bújós kiscica lesz belőle, kicsi baba, akit ringatni kell, ahogy mostanában mondja, de azért azt kibulizza, hogy lefekvés előtt még egy kör vonatozás beleférjen. Megegyeztünk, amíg én hajat szárítok, ő még dudálhat, erre kezet is rázunk. És tartja magát a megegyezéshez. Nem szívesen, de különösebb ellenállás nélkül. Egyszerűen imádni való. Na jó, akkor is, amikor hisztizik, na de...???

A lényeg persze a panaszkodás alapjául szolgáló elolvadós videó, ahol immár nem csak énekel, de csimegél is hozzá. Érdemes értő szemmel nézni, és értő füllel hallgatni, kétségkívül nagy dolgokra hivatott a baba, akárki megmondhassa.