Kultúrszoc - A dzsungel könyve

Bár eddig sem panaszkodhatott, de tegnap anyuka vezényletével belecsaptunk Csibe felnőtt színházi szocializációjába. Eddig "csak" holmi bábszínházasdi volt, de most a Pesti Színház debütált az életében, igen szép sikerrel. Különösen szívet melengető tény, hogy ezt a darabot már én is láttam (itt lehet (nem!) számolgatni a koromat), és kedveltem, habár a családban az igazi rajongója a darabnak Öcsike volt. Nem húzom tovább, a Dzsungel könyvét néztük meg. A darabról a véleményem a következő: a zenéje még mindig szép, fülbemászó, ezen szerencsére nem változtattak az elmúlt évek során. A főszereplő már hagy némi kifogásolni valót. Maugli, aki elvben Tarzan alteregoként jelenik meg, szemet gyönyörködtetően kidolgozott testfelépítéssel rendelkezik (Józan László). Mindez szép és jó, de egy vadember legyen szőrös. Szerintem. Persze esélyes, hogy hazabeszélek, nem is ez volt a legnagyobb gond vele. Sokkal inkább a hangja. Na hát az erős közepes alá volt. SICC! Lépjünk túl rajta. Adott tehát egy hat kockás hasfal, aki mögött megjelenik a tánc-, és énekkar. Na most ők képviselték a tipikus 30'as - 40'es apu testfelépítést. Szerény véleményem szerint, ha már kiállok a színpadra, különösen, ha egy ilyen főszereplőnek leszek a háttere, minimum elmegyek gyúrni, és közben diétára fogom magam, hogy tánc közben ne remegjen a hájam.... Szerintem. De lépjünk ezen is túl, a darab remek volt, különösen remek benne a Ká, a kígyót alakító Méhes László, valamint Csil (keselyű) szerepében Fesztbaum Béla. Nem emlékeztem már pontosan a történetre, de nagyon tetszett milyen jól a helyén kezelték az élet-halál és a dzsungel, vagyis a való élet törvényeit. Tanítani kéne!
A véleményem azonban egészen érdektelen amellett a tény mellett, hogy az egész előadás milyen hatással volt a gyerekre és rám. Pontosabban, imádta. Ült, értsd: mocorgott, fészkelődött, izgett-mozgott az ölemben, közben nevetett, hahotázott, magyarázott és kérdezett. Végül pedig rettentően elfáradt, de még akkor is ficergett és álmos szemekkel figyelte a színpadi történéseket.
Anyuka szemén nem láttam, én könnyeztem a boldogságtól, annyira jó volt látni, hogy élvezi. Igazi öröm este volt, feltöltődés!

Komoly beszélgetés - töredékek

Benedek és Ádám a két nagy barát legózás közben beszélget:

Á: és ha a szüleid meghalnának szomorú lennél?
B: igen, inkább az lenne jó, ha nem halnának meg.
Á: és ha én meghalnék szomorú lennél?
B:akkor nagyon szomorú lennék, mert te vagy a legjobb barátom!
Á: és az oviban a barátod, ő nála ugye én azért jobb barátod vagyok?
B: te nagyon, nagyon jó barátom vagy!

Ádámban Ádám van, Benedekben Benedek van. Az Árkádban Árkád van. A dinnyében dinnye van...
Á: nem a dinnyében Zsuzsi van...

Libegő kaland

Csutinál (dédi) tett előző látogatásunkat követően (az OORI-ban regenerálódik) bevillant, hogy Csibivel feltétlenül le kell tesztelnünk a Libegőt, ahogy azt Szalóki Ági is javasolja az egyik dalában (https://www.youtube.com/watch?v=fTdAH7zkTlQ). Ma végre ennek is eljött az ideje, így a ragyogó napsütésben neki is indultunk. Az első kihívás a parkolóhely keresés volt, mivel rajtunk kívül még a fél város úgy gondolta, hogy a jó időt ki kell használni, s ha már így tesznek, ezt szintén a Libegőzéssel szeretnék megtenni. Az akadályt lazán vettük, felsétáltunk, amin a Waffelini eszegetése Csibi által elég sokat segített. De hát kell is az energia... Felfelé sima ügy, kicsit hűlő levegővel. 

Fent játszótér, séta, játszótér. Játszótéren játék vonatozás, játék vonat tetején másik kisfiúval visítozás vidáman, ugrálás. Ekkor másik kisfiú ki tudja milyen meggondolásból azzal a lendülettel fogta magát és lelökte a gyerekem a vonatról. Gyerek fejre esik, sírva ordít és ordítva bőg, én szívrohamot kaptam. Éteri mázli "csak"beverte a fejét, nem törte ki a nyakát, a gerincét sem el. Nem is értem, mi ütött a másikba... 

Szerencsés megnyugvás, megállapítottuk, hogy ez a gyerek nyavalyás, én hirtelen ijedtemben csak azt tudtam rákiabálni (a lökdösődőre), hogy "hülye vagy???" Ebben Benedekkel megegyeztünk, hogy vélhetőleg így is van, valamint levontuk a következtetést, hogy ilyet neki sem, sohasem, senkivel sem szabad!!!!

Visszasétáltunk a libegőhöz, laza húsz perces sort álltunk ki, úgy hogy közben a mögöttünk álló fiatal pár nyavalygását hallgattuk, úgy mint: "Tuti az orrunk előtt fogják bezárni. Jaj, jaj most mi lesz, hogy jutunk le, stb... " Nem is tudom, hogy bírtam ki, hogy végül nem szóltam be nekik....

Már látjuk a libegőket, kb 15-en állnak csak előttünk, amikor csengő, kattanás és a libegő megállt. Kb. tíz percig tartott, míg annyit tudtak nyögni, hogy ha és amennyiben minden rendben van, akkor olyan 20 perc múlva újraindulhat a menet. Hát ez annyira nem volt biztató... Különösen, ha azokra gondoltam, akik 30-40 percre fenn ragadtak és a hidegben himbálóztak, brrr (mármint remélem azóta lejutottak, mert utóbbiról nincs információm). Én arra jutottam, hogy nem álldogálunk tovább, hanem átmegyünk a Normafához, ott legalább van használható busz. Közben megpróbáltam elérni a számításba vehető férfiembereket a környékemen, akik megmentőként értünk jönne, és a Zugligetben hagyott kocsihoz vinne. Hát ezzel nem jártam sikerrel, így "kénytelen" voltam megmenteni nekem magunkat, de a taxis tök jó fej volt, aki végül átvitt minket. A kb. 2,5 km-t egészen jól vette Csibi, kicsit ugyan nyafizott, hogy a lábai már nagyon fáradtak, de mivel nem vettem fel, kénytelen volt azokat használva teljesíteni a távot. Taxi előtt még beszereztünk egy lángost, mert komoly testmozgás követően kell az energia pótlás. 

Innen aztán már igazán nyugisan telt az időnk. Átültünk a mi kocsinkba, laza negyedórával a látogatási idő előtt beértünk Csutikához is, a parkoló őr a sztorinkat hallva, szó nélkül engedett tovább. Haza felé már csöndesen, hátul bóbiskoló gyerekkel. 

Hát így esett, a mai libegő eset.

Feltétel nélkül reggel

Felkelünk, és kezdődik  nyafi. Már éjszaka elkezdődött, csak mert volt két gyereknap, éjjel és mellettem aludhatott. A gyerek nem olyan, mint, amit én felnőtt aggyal várnék, hogy örül ezeknek a kivételeknek és elrakja az élményt. Ő inkább többet akar. Ha egyszer lehet, legyen máskor is. Legyen így mindig. Vajon abban az utópikus világban, ahol így lehetne számára, meddig szeretné így? Mikor érezné cikinek, kamasznak magát? Mint én, amikor már gáz volt, hogy anyuék kézen fogva kísértek az iskolába.
Ugyanez volt az ovi mentes szabadnappal. Nagyon régóta nem csináltunk ilyet, mert mást értem el vele, mint szerettem volna. Gondoltam, hátha ez megváltozott azóta... Hát nem.Utálom, hogy csalódott vagyok amiatt, hogy nem azt vonja le következtetésként, milyen klassz nap volt - pedig az volt egész este emlegette a kuponokat a játszóházból (köszi Gyurcus!!!), meg, hogy ez a projektor milyen klassz dolog és érdekes is. Ehelyett nyávog, hogy ma miért kell oviba menni. Mert ő borzasztóan fáradt (persze, hogy az, hiszen éjszaka felkelt egy rövid hisztire, hogy ő mégiscsak mellettem aludni, mert sehogy máshogy nem tud egyedül elaludni. Nyilván, hogy el tud. Ő most azonnal vissza is feküdne inkább aludni. Én is!!! Éppen, pont így érzem. És akkor jövök a hülye felnőtt dumával, elmagyarázom neki, hogy a kötelesség, meg a fizetés, de hát hol érdekel ilyesmi egy 4 és 3/4 éves gyereket??? Teljesen érthető. Ehelyett marad, hogy elindulunk mínusz kettővel, "Könyörgöm kisfiam, mintha élnél..." Bringázás, veszekedés, beígért ordibálás, lelkére hatás, sírás, elszégyellem magam, agyam eldurran, ordibálás. Végül úgyis mindegy, mert érzem,, hogy most ő is és tényleg is fáradt, álmos és kimerült. És akárhogy is, de jöhet a nagyon szeretlek ölelés, nagyon hosszú percekig, mert ami jár az feltétel nélkül jár!

Szülinapi-farsangolós tréFánkoló

Megünnepelendő, hogy Csibe Benedek 3 éves lett, csupa buli és farsang lett a napjainkból. Kezdődött a családi köszöntéssel, isteni Royal Chocolat tortával és egy félszobányi ajándékkal. Azért csak félszobányi, mert igyekeztem emlékeztetni mindenkit, hogy még alig múlt el a karácsony, amikor is, újra kellett rendezni kb. a gyerek szobát, hogy a temérdek ajándék megfelelő helyet foglalhasson el magának a rendszerben. Most nem voltak túlkapások, a lista olyan tételeket tartalmazott, mint: csillag lámpa, elemes kis vonat sínnel, rajztábla, háromemeletes garázs, Micimackós cd lejátszó és Micimackós elemlámpa, könyvek, és gyerek komolyzene cd-n, amit azóta kocsiban lakásban egyaránt szeret hallgatni. 

A családi bulit követte a már-már hagyományosnak mondható baba buli, ami februárra tekintettek egyben farsangi buli is volt. Az apropót a Bogyó & Babóca féle jelmezbál adta. Enyhe sugallat hatására Benedek az ördög jelmez mellett döntött. Egész pontosan így zajlott a történés: Esti mese olvasás, Baltazár a méhecske ördögnek öltözött. Anya: - Nahát, a kisördög jelmez éppen illene hozzád, te is egy kis ördögfióka vagy néha... Na, mi szeretnél lenni a farsangon? Csibi: - Hááát Kisördög!!!! Ez így is volt egészen addig, míg egyik reggel ötleteket keresve a Praktikában meg nem látta a ROBOT jelmezt, ami lendületből felülírta az összes korábbi elképzelést. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy az idei farsangon nem is lehet ő semmi és senki más, mint egy robot. 

Természetesen a torta Bogyó & Babócás volt, szivárvánnyal.

A készülődés kapcsán elkapott az ihlet, így a jelmez készítést követően sütemény gyártásba kezdtem. Mi is illene jobban a farsanghoz, mint a fánk. A GoodFood januári számában igazi fánk áradat volt, a választásom pedig a Donutra esett, mivel régi szerelmem, és főképp látványos, színes, szabad teret hagy a kreativitásnak. A recept leginkább a kalács tésztára hajaz, és miután sütőben sült, ízében is. Következőre ki fogom próbálni olajban sütve, szerintem úgy autentikusabb lesz. Az arányokat az eredetihez képest kicsit megnöveltem. Kicsi és nagyobb fánkokat is készítettem, vagyis gyerek és felnőtt méret is készült. Elvileg 6 személyre írják, de szerintem 10 embernek is elég lehet.

Amerikai Donut

recept a GoodFood-ból alapján

1 tojás

70 g cukor

300 ml tej

500 g liszt

25 g élesztő

2 kk só

2 kk vanília kivonat

150 g vaj

A cukormázhoz

1 tojás fehérje

100 g porcukor

minden féle szóró cukor,

durvára tört mogyoró.

A tejet a vajjal meglangyosítjuk, majd belekeverjük a cukrot és az élesztőt is. Picit hagyhatjuk felfutni, majd a tészta többi hozzávalójával a gép (!) jól összedagasztja. A tészta minél tovább pihen, annál finomabb, de legalább egy órát adjunk neki. Ezután kinyújtjuk 1-2 centi vastagra, attól függően, hogy mekkora méretet tervezünk, és kör alakú kiszúróval pl. pohár, kiszaggatjuk. A közepüket is kivágjuk – én az alma kiszúrót használtam e célra. Sütőpapírra bélelt tepsin, hagyjuk még 20 percet kelni, majd 180 fokos sütőbe 20 perc alatt kézre sütjük.

A tojásfehérjét elkezdjük felverni, majd mehet hozzá a porcukor, szépen egyenletesen. Sűrű, fehér, de még folyós masszát kell kapnunk.

A csoki mázhoz, csoki chipset olvasztottam fel gőz fölött. Úgy egy maréknyit használtam, ez bőven elég volt.

Innentől kezdődik az igazi élvezet. A fánkok felét cukormázba mártottam, a másik felét a csokiba. Erre kerültek vegyes sorrendben színes szóró cukor, mogyoró, mini smarties, csoki reszelék. A végeredmény szemet gyönyörködtető lett és nem utolsó sorban finom is.

A harmadik buli ma délelőtt volt a bölcsiben. A farsangi mókára a szülők is bebocsátást kapta, meg egy gitározós, dudázós úriember is, aki gyerek dalokat énekelt és jópofáskodott. Nem mondom, hogy rossz volt, de annyira izgi sem, de főleg túl rövid. Szerintem. Csibus kissé megilletődött volt, amíg ott voltam, inkább szemlélődött, és szegénykémet a robot jelmez is akadályozta kicsit a mozgolódásba, úgyis, mint lecsüccsenés, tapsolás, vagy valamely szeretett személy átölelése… A fiúk többnyire valamilyen állatnak öltözött,  lányok leginkább hercegnőnek és társai. Összességükben pedig tüneményesek voltak, ahogy azt kell.

TrubaDúr

Úgy tűnik elfogult (mily meglepő) ihletettséggel rendelkezem Csibus zenei teljesítményével kapcsolatban, mivel az előző post épp az első ének hangok megörökítéséről szóltak. Jelen írás fő témája, miután kipanaszkodtam magam - csak egy kicsit -, is egy első; az első zenei kísérettel előadott énekesi teljesítményt hivatott megörökíteni.
Mielőtt azonban a muzikalitás témájára rátérnék, már napok óta a következő ambivalenciámon rágódom. Hogy van az, hogy a gyermek egyszer olyan mint, egy tűzről pattant kisördög, majd pár órával később tüneményes kis angyalka, akit öröm nézni ahogy játszik, dolgozik, koncentrál és tesz-vesz.
Egy tipikus délután: Gyermek nézi az Egérmesét: -Vadnyugatot akaroooookkkk!!!! felkiáltással. Anya lejátszót bekapcs, majd saját magamat lakás rendező üzemmódba kapcsolom, mondjuk úgy fél-egy órára. Közben baba jön, megy, ledobálja a játékokat, papírokat, vagy amit éppen talál, csak úgy mókából. Erre anya jön és szépen kér: Drágám, vedd fel kérlek, most raktam rendet/takarítottam ki/mostam fel (éppen aktuális alá húzandó). Drágám, mint aki meg sem hallotta, dobja le a következőt, esetleg bámulja Fivelt (gyengébbek kedvéért a kisegért a vadnyugaton ;). Akkor anya újra kezdi, kicsit morcosabban, hogy mégiscsak most tettem rendet, legalább ne egyből dúld fel, vedd fel szépen egyetlen arany virágom a ledobált mindenféléket. Nem, nem szir-sz**-okat, mert a gyermek fejlett korára való tekintettel elszeretettel jegyzi meg a válogatott csúnya szavakat....
Gyermek továbbra is, mint ha a falnak beszélnék. Kezdődik a nézzél rám, elmagyarázom, nem nézek rád, a tv-t bámulom, akkor mindjárt kikapcsolom, komolyan mondom, hogy kikapcsolom a tévét ördögi kör. Aztán kikapcsolom, mire balhé, hogy: -Vadnyugatot akkkaaarrroooooooookkkk!!! Balhé, balhé, balhé, morgás, sírás, hisztis arcok, csapkodás, végül a földön landolt dolgok kb fele, visszakerül a helyére.
Következő felvonás a vacsora, hasonló forgatókönyvvel, mint a rendrakás, mivel gyermek továbbra sem nagy evő, na de hagyjuk is. Miután túltettük magunkat, na jó főleg Csibus, a "Ha nem vacsorázol, ságot (érts:finomságot) sem kapsz!!!" első sokkján, jön a következő, fürdés előtt már tévézés sincs, hanem játék. Na ez már több a soknál, hiszti, morci, lásd, mint fentebb. Végül csak csak összerakjuk a vonatsínt, nagy duzzogva és onnantól, mint akit kicseréltek.Tologatja, pakolgatja, kommentálja a történéseket és vérig sértődik, amikor fürdés ürügyén el akarom téríteni a játéktól. Fürdés közben bújós kiscica lesz belőle, kicsi baba, akit ringatni kell, ahogy mostanában mondja, de azért azt kibulizza, hogy lefekvés előtt még egy kör vonatozás beleférjen. Megegyeztünk, amíg én hajat szárítok, ő még dudálhat, erre kezet is rázunk. És tartja magát a megegyezéshez. Nem szívesen, de különösebb ellenállás nélkül. Egyszerűen imádni való. Na jó, akkor is, amikor hisztizik, na de...???

A lényeg persze a panaszkodás alapjául szolgáló elolvadós videó, ahol immár nem csak énekel, de csimegél is hozzá. Érdemes értő szemmel nézni, és értő füllel hallgatni, kétségkívül nagy dolgokra hivatott a baba, akárki megmondhassa.

Som Dere

Csibus már többször emlegette, hogy a különböző vágyott és már meglévő zene szerszámai mellé (úgyis mint csimege (lásd:gitár), dob, gitár, pipoljál (=sípolj te is anya!!!)) szeretne egy mikrofont is. Minden alkalommal morfondíroztam a dolog megvalósíthatóságán, de aztán ennyiben is maradt a dolog. Ma azonban nem állhattam ellen az újabb felszólításának, amúgy is kreatív délutánt tartottunk, festettünk, ragasztottunk, stb. A mikrofon fogója végül egy ex ezüstpapír csöve lett, amit maradék, sötétkék filccel bevontam. A mikrofon feje nagyobb fejtörést okozott, míg be nem villant, hogy erre bizony labda kell. Valamelyik játék gyűjtő doboz alján megtaláltam az apja ex labdáját, ezt ragasztottam fel fejként.
A dolog bejött, mert perceken belül már nem is eresztette az új játékát - jelenleg is azzal alszik, és elkezdte bele - még csak mondókázni -   Halász Judit nagy sikerű szösszenetét, a Somdere című gyönyörű ópuszt. Annyira édes volt ahogy előadta, hogy a következő alkalommal már szemfüles voltam és felvettem videóra.
Sajnos elég halk lett, de a lényeg szerintem így is át jön. Azt pedig egyértelműen látom, hogy 15-20 év múlva a fókuszban be fogják játszani a vele készült interjú elején, honnan is indult egykor a ma ünnepelt sztár énekese ;)))