Éjfélig

Mivel Benedek már roppant nagyfiú, éppen pont csütörtökön lesz 18 hónapos, döntő lépésre szántuk el magunkat a felnőttsége felé. Konkrétan a rácsos ágy három középső, kivehető lécét kivettük. Ez nagyon tetszett neki, nekünk pedig, hogy neki mennyire tetszik. Nagyon ügyes volt, amikor pl. bedobtuk a pöttyös labdát az ágyba, és mondtuk neki, akkor utána ment és kivette. Amúgy is nagyon okos, már rengeteg dolgot megért, amit mondunk neki. Még több mindent próbál utánunk mondani, olyanokat beszél, mint "anya, apa (természetesen), ement, ma(cska), kuku (gyengébbek kedvéért: kakaó, ezt a parancsszót többnyire reggel adja ki, közvetlenül ébredés után), pari, ama (alma), ham (ha éhes), inni. És mindemellett remekül tud mutogatni, hogy egész biztos megértsük, amit akar. Többnyire el is éri, amit szeretne, kivéve, ha az piskóta tallér lenne ebéd helyett vagy bizonyos polcok és szekrények kipakolása, amit amúgy nem érne el.

De visszatérve az ágyához, mindannyiunknak nagyon tetszett az új történés, egészen éjfélig, amikor megszüntettük a békebeli újítást. Ez éppen akkor történt, amikor egy órával korábban felriadt és a legszebb, de a kevésbé szép szóra sem akart visszaaludni. Kb. félidőben rájött, hogy akkor ő most ki is mászhat lazán az ágyból és nem is röstellte ezt megtenni. Persze nagyon édes egy félálomban bőgve kitrappoló krapek az éjszaka kezdetén, mégis úgy döntöttünk úgy három séta után, hogy akkor eljött az ideje annak, hogy visszahelyezzük a léceket, az őket megillető helyre. Ezután már csak alig egy óra ordítás, és a gyermek aludt is. Holnap újra próbálkozunk a lécek kivételével....