Libegő kaland

Csutinál (dédi) tett előző látogatásunkat követően (az OORI-ban regenerálódik) bevillant, hogy Csibivel feltétlenül le kell tesztelnünk a Libegőt, ahogy azt Szalóki Ági is javasolja az egyik dalában (https://www.youtube.com/watch?v=fTdAH7zkTlQ). Ma végre ennek is eljött az ideje, így a ragyogó napsütésben neki is indultunk. Az első kihívás a parkolóhely keresés volt, mivel rajtunk kívül még a fél város úgy gondolta, hogy a jó időt ki kell használni, s ha már így tesznek, ezt szintén a Libegőzéssel szeretnék megtenni. Az akadályt lazán vettük, felsétáltunk, amin a Waffelini eszegetése Csibi által elég sokat segített. De hát kell is az energia... Felfelé sima ügy, kicsit hűlő levegővel. 

Fent játszótér, séta, játszótér. Játszótéren játék vonatozás, játék vonat tetején másik kisfiúval visítozás vidáman, ugrálás. Ekkor másik kisfiú ki tudja milyen meggondolásból azzal a lendülettel fogta magát és lelökte a gyerekem a vonatról. Gyerek fejre esik, sírva ordít és ordítva bőg, én szívrohamot kaptam. Éteri mázli "csak"beverte a fejét, nem törte ki a nyakát, a gerincét sem el. Nem is értem, mi ütött a másikba... 

Szerencsés megnyugvás, megállapítottuk, hogy ez a gyerek nyavalyás, én hirtelen ijedtemben csak azt tudtam rákiabálni (a lökdösődőre), hogy "hülye vagy???" Ebben Benedekkel megegyeztünk, hogy vélhetőleg így is van, valamint levontuk a következtetést, hogy ilyet neki sem, sohasem, senkivel sem szabad!!!!

Visszasétáltunk a libegőhöz, laza húsz perces sort álltunk ki, úgy hogy közben a mögöttünk álló fiatal pár nyavalygását hallgattuk, úgy mint: "Tuti az orrunk előtt fogják bezárni. Jaj, jaj most mi lesz, hogy jutunk le, stb... " Nem is tudom, hogy bírtam ki, hogy végül nem szóltam be nekik....

Már látjuk a libegőket, kb 15-en állnak csak előttünk, amikor csengő, kattanás és a libegő megállt. Kb. tíz percig tartott, míg annyit tudtak nyögni, hogy ha és amennyiben minden rendben van, akkor olyan 20 perc múlva újraindulhat a menet. Hát ez annyira nem volt biztató... Különösen, ha azokra gondoltam, akik 30-40 percre fenn ragadtak és a hidegben himbálóztak, brrr (mármint remélem azóta lejutottak, mert utóbbiról nincs információm). Én arra jutottam, hogy nem álldogálunk tovább, hanem átmegyünk a Normafához, ott legalább van használható busz. Közben megpróbáltam elérni a számításba vehető férfiembereket a környékemen, akik megmentőként értünk jönne, és a Zugligetben hagyott kocsihoz vinne. Hát ezzel nem jártam sikerrel, így "kénytelen" voltam megmenteni nekem magunkat, de a taxis tök jó fej volt, aki végül átvitt minket. A kb. 2,5 km-t egészen jól vette Csibi, kicsit ugyan nyafizott, hogy a lábai már nagyon fáradtak, de mivel nem vettem fel, kénytelen volt azokat használva teljesíteni a távot. Taxi előtt még beszereztünk egy lángost, mert komoly testmozgás követően kell az energia pótlás. 

Innen aztán már igazán nyugisan telt az időnk. Átültünk a mi kocsinkba, laza negyedórával a látogatási idő előtt beértünk Csutikához is, a parkoló őr a sztorinkat hallva, szó nélkül engedett tovább. Haza felé már csöndesen, hátul bóbiskoló gyerekkel. 

Hát így esett, a mai libegő eset.